Laborgyakorlat

Örül néha az ember az időnek, azt hiszem, mármint, hogy halad, végre megint péntek, látni a munka végét. Másrészt meg nosztalgikus. Most éppen előkerültek valahogy a tavalyi párizsi képek, és kicsit elkezdett hiányozni az utazás, meg az ott szerzett új barátságok. Leginkább nyilván Beowulf, akit hónapok óta nem láttam, ejnye. Next time.
Mivel ma reggel kivételesen nem lehet se kávézni, se enni semmit, mert végre összeszedtem magam, és elmegyek laborba, a jó kis Starbucks termoszomban viszem a reggeli kávét. Ez kétszeresen is kínzás, mert egyrészt az már milyen kicseszés egy tisztességes koffeinfüggővel, hogy nem ihatja meg a reggeli adagot, másrészt meg erről a kávé magammal cipeléséről eszembe jutott, mennyire hozzám nőtt Amerikában a kávéstermosz. Jó, ilyen emlékpéntek van, vagy mi a fene. Gondolom, az éhség miatt.
Amúgy ez a laborgyakorlatosdi félelmetes egy dolog. Tök olyan, mint egy negatív utópia, állnak a népek, étlen és szomjan, és arra várnak, hogy valaki megcsapolja a testnedveiket, amiből majd egy orvos messzemenő következtetéseket von le az életvezetésére, meg a mindenféle szokásaira vonatkozóan, és jótanácsokkal meg tilalmakkal látja el.
Pedig az is lehet hogy az ilyen laborvizsgálatok eredménye sokkal több dologtól függ. Olyasmiktől, hogy éppen hogy aludt a kliens, szerették-e előző este vagy csak úgy bevackolta magát magányosan az ágy sarkába, hogy olvasott-e jót, vagy éjszaka is dolgozni volt kénytelen, hogy evett-e valami finomat, vagy csak sietve betolt egy szendvicset két sörrel, bevett-e egy bánattablettát, vagy inkább nevetett egyet. Mi van, ha rosszkedvűek ilyenkor az ember vörösvértestei? Esetleg álmosan megbújnak valami félreeső érhurokban?
Na jó, ez nyilván valami mágikus irrealizmus. Visszatérve saját pszichoszociális gettóm (Zacher) barátságosan omladozó falai közé annyit tudok még elmondani, hogy ma lesz hat órám zsinórban, de utána kiesik a kék és piros toll a kezemből, és végre eltöltünk némi időt Mihállyal és TSB-vel, mert már tényleg gyalázatosan elhanyagoljuk egymást. Az élet meg a világmindenség, tudom, de akkor is. Küzdeni kell a kozmikus hullámverés ellen. (Megjegyzem Emmát se láttam egy hete megint.)
Más nincs. A Máglya elvarázsolt. Ehhez képest hétfőn nem fogok tudni elmenni a beszélgetésre.