Utazó

- Ez az az út. Jobbra menj majd.
- Tudom.
- De figyelj oda.
- Figyelek.
- Elhagytuk azt a kereszteződést.
- Dehogy.
- Mondom. Most mentél el mellette.
- Tényleg. A fenébe. Ez hogy lehet?

Utazós álom. Egy régi barátom vezet, tudja az utat, mert évtizedek óta itt lakik, mégis eltéved. Nem áll meg, és nem fordul vissza. Megyünk tovább a fénytelen, késő őszben, gurulunk a házak közt a tó felé. Hirtelen idegen ország van körülöttem, ezt eddig csak képről láttam, élesebbek a fák, kontrasztosabb a fény és az árnyék, élénkebbek a színek. Azt akarom mondani, hogy ez nem az a tó, de a barátom már nincs mellettem. Azt dúdolom, hogy let me be your passenger, meg hogy sweet honey, darling... . Elfáradok. Sokat utaztam. Megkerülöm a tavat, és bemegyek egy kapun. A nedves kavicsok barátságosan csikorognak a talpam alatt. Mire a házhoz érek, sokkal öregebb vagyok, mint most, de már nem vagyok fáradt. Kiderül, hogy sétálni voltam. A kabátom a fogasra akasztom, sötétkék, vízálló, a padlón tócsa gyűlik alá. Valaki van itthon. Várt rám. Kávét főzött mire hazaértem.