Vigasz

Az elérhetetlen is elérhető. Ezt bizonyítja a tény, hogy ma péntek van. A tegnap lehúzott tizennégy órás műszak után erre nagyon kevés esélyt láttam, de lám, mégiscsak van ez a megnyugtató és vigasztaló, racionális következetesség a világ folyásában. Hihetetlen.
Nem mondom persze, hogy az elmúlt napok eseményei bármiféle logika meglétére engedtek volna következtetni a világban, de azért megnyugtató, hogy a fizikai valóság mégsem tehető teljes egészében zárójelbe. Ehhez kapcsolódva: ne felejtsek el ma eljutni a könyvtárba, és magamhoz szorítani egy Feynmann kötetet, vagy Erdőst, hátha olvasás nélkül is (mert most nincs időm őket olvasni), a kötetek fizikai közelsége is visszaad valamit a józan észbe vetett bizalmamból.
Más. Tegnap a közoktatási szürreál heti eseményeinek keretében elmentem egy konferenciára. Annak hívták, bár nem az volt, inkább egy csütörtöki Vidám Vasárnapra emlékeztetett, ahol az előadó megtévesztésig hasonlított VV Sándorára, osztotta az igét, és hitt rendületlenül. Meg kell hagyni, tényleg megvolt az a képessége, hogy sok-sok percen keresztül, nagyon meggyőzően tudott mondani olyasmiket, amitől Coelho féltékenységében zölden fordult volna le a párnázott székről.
Az, hogy a dolognak az ég adta egy világon semmi értelme nem volt, az egy dolog, de hogy minek voltam én ott, az egy másik. Bridgetnek majd alkalomadtán köszönjem meg, hogy regisztrált engem is, például ma az értekezleten. Legyen már valami jó.
Más. Megjelent egy írás rólam az amerikai honlapon. Ez nyilván kötelezettség, hogy majd egy évvel a rendezvény után is beszámoljanak a résztvevők szakmai munkájáról. Igazából tök jó lenne, ha erre több időm maradna a mindennapokban, de annyi a felesleges baromság, hogy érdemi munkára szinte nincs is idő. Ezt majd valaki egyszer magyarázza el az oktatási tárcának, hogy az egyszerűen téveszme, hogy a tanárok baromságokról akarnak beszélni, és napi 24 órát akarnak adminisztrálni. Nem. A tanárok tanítani akarnak. Ezért hívják őket tanárnak. Talán a megfoghatatlan pedagógus kifejezés zavarta meg a minisztériumi fejeket. Na mindegy.
Azért van jó hír is. Ha még egy hetet sikerül lehúznom betegség, meg súlyosabb agybajok nélkül, akkor egy hét múlva ilyenkor már tök szünet lesz, és elutazunk B.-vel a Teraszra pár napra, ahol nem fogunk semmit csinálni, csak olvasunk, meg eszünk, meg nézünk ki a fejünkből, meg sétálunk a Balaton mellett. (Vagy fakutyázunk, még nem néztem előrejelzést.) Úgy örülök, hogy ez összejön. Jófejség TSB-től, hogy kölcsönadja a házat, meg az autóját is. Nagyon ránk fér, hogy egy kicsit kiszakadjunk ebből a cseppet sem szimpatikus világból valami igazi, értelmes valóságba.
A szünet fennmaradó napjain lesz egy olvasóklub, meg egy kiruccanás a Pestiális városba, Csak mondom, mert lesz dolgom, de azért hátha akar velem sörözni valaki.
Más nincs. Holnap pizsamanap, vidámság, Leon Bridges összes. Yesssoké.