Hétvégre

Ha lenne egy ilyen szépre dizájnolt, csupa üveg fáradtságmérő, ahogy nincs, ma már biztosan túlszaladt volna a higanyszála, a vörösre festett higany meg a padlón remegne tanácstalanul, hogy most akkor merre is legyen a nagy szabadság, végül döntésre jutna, határozottan az ablak felé indulna. Minden padló az ablak felé lejt.
Nagyon fáradt vagyok, mert nagyon keveset sikerült aludnom mostanában, de ma van az utolsó munkanap a szünet előtt, és most már menni fog szerintem, eljutunk a szünetig valahogy. Nem mondom, hogy nem marad semmi félrerakott munka szombatra, de azért a nagyját csak eltoltuk.
A héten kikerült a Gittre a Dragomán regény ajánlója, tényleg nagyon jó olvasásélmény volt, köszönöm az ajánlóknak.
Mára írtam egy hírt a sármos Friedmannról, tök jó, még sosem írtam hírt, örülök, hogy pont róla. Van pár példaképem, ha fotózás, de azért alapvetően ő az. Na jó, ettől nyilván nem lettem újságíró, de mégis klassz.
Más. Mihálynak is ma van a születésnapja, úgyhogy egy napig megint egyidősek vagyunk. Nagyon hiányzik, utálom, hogy ilyen ritkán látom, de tegnap végre sikerült legalább telefonon beszélnünk vele bevásárlás közben. Ha törik, ha szakad, ha el kell rabolnunk a hülye iskolájából, a mai délutánt akkor is együtt töltjük, mert utána megint mindenki szanaszét rebben ebben az őszi szünetben is. Illetve vasárnap mi azért még együtt megyünk a Teraszig TSB-vel, aminek örülök, a kocsiban legalább lehet beszélgetni. Jól van, most már azért csak kibírjuk november közepéig valahogy.
Más. Vencel megint elveszett az éterben. Annyit tudok róla, hogy megint nem szedi a gyógyszereit, sőt talán TBC-s is. Azért remélem, hogy jelentkezik valamikor.
Más nincs, van még pár ezer tonna munka, főleg a hagyományos őszi kulturális naphoz kapcsolódóan, aminek nagy részét még szombaton meg kell csinálni, mert aztán vasárnaptól netmentes környezetben leszek, akkortól marad a sok olvasás, meg a sok alvás, meg a kirándulás, meg a fotózás végre. Nagyon ránk fér. És keressem már meg a Jack Johnson cédémet.