Migrén

Van egy rész a Máglyában, amikor a két nő, az idős, meg a bakfis, tűzre vetik a dióágakat, és fehér krétával az ágakra írják, amitől meg szeretnének szabadulni, meg fordítva azokat, amit kívánnának maguknak. Emma első szava a FEJFÁJÁS. Ezt írja az ágra csupa nagybetűvel.
Kár, hogy én mondjuk nem tudok tüzet rakni, mert szerintem az én első szavam is ez volna. A fejfájás Dragomán könyvében fontos, többször visszatérő motívum, egy másik helyen, az idős nő háború alatti emlékei közt tér vissza, amikor zsidó barátnőjét és annak családját bújtatja a fáskamrában. Ez egy fejfájós család. Az enyém is az.
Próbálom néha megfejteni a saját fejfájásom, nem a tompa, időjárási frontost, hanem a másikat, az új vendéget. Mindig csak fél oldalon fáj, és úgy gyűlik a homlokom felől, mint egy készülődő viharfelhő, úgy rántja össze a hajszálereket a koponyámon kívül és belül, mint valami vasháló, húzódik össze minden egy pontba. Epicentrum. Ha nagyon koncentrálok, be tudom mérni, hol van, és ha még annál is jobban, akkor tudok lazítani a ketrec szorításán.
A könyvben azt mondja az egyik szereplő, bele lehet halni ebbe, ebbe a fejfájásba mármint, amit a félelem okoz. Hát gondolom. Sőt az is lehet, hogy talán a félelembe hal bele a legtöbb ember sajnos, hogy a félelem öli magát bele az ember sejtjeibe, meg a fejébe, a tüdejébe, a csontjaiba. Nekem viszont nem áll szándékomban ebbe belehalni. Vissza fogok térni a mindennapi jógához. Jógázás közben például sosem félek.  Jó lesz elutazni is.
Más. Tegnap kiállításmegnyitón voltam két barátnőmmel. A megnyitó és a kiállítás is nagyon szép, letisztult volt, azt hiszem szerettem, csak sajnos egy kurva szót nem értettem belőle, ugyanis a kiállított tárgyak színdarabokhoz használt kelléktárgyak, díszletelemek voltak. Megnéztem magamnak  az alkotót , egy Pilinszkys vékonyságú, ősz fickó, és arra gondoltam, lehet, hogy jók az előadások, de ezt most nem fogom megtudni, mert az előadás maga jövő vasárnap lesz, mi meg akkor már nem leszünk itthon. A megnyitó után fröccsöt meg pálinkát ittunk, és beszélgettünk egy jót. Nem a kiállításról.
Más nincs. Még pizsamában vagyok, de már anyám se szól érte. A vasárnapokat ezentúl pizsamában, olvasással tervezem túlélni.
A Gitten lesz Máglya ajánló kedden. Mondjuk akkor, ha ma még megírom. (Megírom persze.)