Csak

Nagyon nehéz megmondani, hogy mi a jó megoldás a mindennapos őrület ellen, talán a jógalégzés, talán a szerelem, talán a harc, talán nincs is megoldás. Nincs már messze az emberiség pusztulása, én pedig nem tudom, miféle tanácsot mondjak, miféle bölcsességet adjak át a gyerekeimnek.

Szoktam azon gondolkodni, hogy miért és hogyan bicsaklott meg az emberi elme, amikor a pénznek, a szükségtelenül felhalmozott anyagi javak őrületének adta át magát, de nem jutok semmire. Gergőtől tegnap egy rövid kis írást kaptam EP után szabadon. Jó írás, a miértekről szól. Arról, hogy az Isten programozó matematikus, nem is akármilyen, viszont egy programhelyen, kimaradt a lekérdezésre adható válasz:

...van egy kérdés: a miért, amelyhez a Mindenható Programozó nem kötött eredményt. A hülye sapiens meg mit csinál? Hát nem ezt az egy lekérdezést nyomatja egész életében?

Arra gondoltam ma reggel, hogy talán tényleg nem kell mindig mindenről tudni, miért történik. De legalábbis nem érdemes túl sokat agyalni a magyarázatokon, ha semmi befolyásunk a dolgokra. Másrészt viszont ha van, akkor meg muszáj, nem? Nem, mondaná BH, nem muszáj, sőt. Ilyen bölcs emberekkel vagyok körülvéve.

Más.  Most, hogy átpakoltam a szekrényeket, megtaláltam a szandálom (jesssz), viszont elvesztettem a fényképezőgép zsinórját, vagyis nem tudom feltölteni, ergo magammal vinni felesleges. Hát egy gonddal kevesebb. Ami kicsit jobban izgat, hogy a tegnapi pedagógusnapi főnöklevél mellé megérkezik-e ma a fizetésem. Tudom, hogy ez csak pénz, meg lassan idekozmálunk ennek a kedves bolygónak a felszínére, de nem volna rossz bevásárolni hétvégére úgy, hogy nem mínuszban pörög a számlám. Jó, tudom, abba is hagyom, mert egyébként meg minden jó.