Szín

Mit mond Fjodor Mihajlocsvics a ma emberének a bűnről és a bűnhődésről? Nyilván mond valamit, különben nem volna olyan népszerű a fickó, amilyen. Mit mond a Vígszínház előadása ugyanerről? Nem tudom. Gondolkodtam sokat, de nekem nem jött át semmiféle rendezői szándék.

Bár tényleg nagyon fáradt voltam, és bár végeredményben egyáltalán nem tetszett az előadás, nem bántam meg, hogy elmentem. Egyrészt mindennek van valami értelme végeredményben, annak is, ha valami nem tetszik, másrészt azért nagyon ritka, hogy egy színházi előadásban semmi jó nincs. Ebben az előadásban például a díszlet, a zene, a fények, a dramaturgiai megoldások egy része nagyon jó volt. A színészek, meg a mondanivaló súlytalansága sajnos nem. Esetleg többre mentünk volna egy pantomimelőadással vagy egy árnyjátékkal. Na jó, igazságtalan vagyok, volt egy-két jó színészi alakítás.

Persze rég olvastam a regényt, meg lehet azt is mondani, hogy öregszem, de fel nem foghatom, mit akart ez az előadás mondani a nézőnek. Dosztojevszkij nekem ennél sokkal filozofikusabb, és ezerszer érdekesebb. Na mindegy, jó volt éjszaka hazasétálni, és jó volt meginni egy hideg feketeribizlis sört előadás előtt a barátokkal (majd ilyet máskor ne csináljak, mert nagyon izzadtam tőle), és legalább nem fáj a szívem, hogy nincs pénzem színházjegyekre, és nem látok semmit a POSZT-ból.

Más nincs, rettenetesen álmos és kimerült vagyok. Tegnap a vizsgáztatás után komoly kétségeim voltak afelől, hogy megérem-e a jól megérdemelt szabadságomat. Ma azért már több erre a remény.
Zenének legyen mára a nagy-nagy kedvenc, a The xx. Lám, jó britek is vannak a világon. (Van több dal is a KEXP-n az albumról, délután majd meghallgatom.)