Érintés
Szeretem a masszázst, mert bár a simogatást semmi nem múlja felül, nagyon hasznos tud lenni, ha egy masszőr/masszőz egy kicsit megmozgatja az ember csomókba keményedett hátizmait, vagy megnyomogatja a reflexpontokat a talpán. Persze ahány masszőr, annyi stílus, gyengédségi fokozat, adott időre vetített kommunikációs egység.
Nekem ebben a műfajban nincs örök kedvencem, szeretem azt is, aki erősen masszíroz, mert nagyon jót tesz az izmaimnak, de szeretem az andalító varázslónőket is, meg a két véglet között masszírozókat. Az is igaz persze, hogy testkontaktos típus vagyok, ölelgetek boldog boldogtalant, és nem idegenkedem más emberek testétől. Számomra az ideális szabadidő eltöltése például abszolút lehet egy napnyi simogatás.
Lehet, hogy ebben nincs igazam, de én sok ember mindenféle pszichobaja mögött ezt az érintéshiányt is felfedezni vélem. Nyilvánvaló, hogy ebben tévedhetek is, hiszem lehet olyan ember, aki nem kívánja az érintést, sőt kifejezetten rossz neki, ha mások megérintik. Fogalmam sincs, min múlik ez. Az viszont elég praktikusnak tűnik, ha az ember olyanokkal veszi magát körül, akik hasonlóképpen viszonyulnak az érintéshez.
Mindez csak arról jutott eszembe, hogy egy kedves kolléganőm, akárcsak én, masszázsutalványt kapott az egyik ballagó osztálytól, de nem szeretne elmenni, mert feszélyezi, ha valaki csak úgy tapogatja. Pláne, ha férfi. Hát nem tudom, szerintem kifejezetten jó masszőr ez a fiatal srác, és a ki nem bogozott csomók miatt tuti visszamegyek még. Viszont ha utálja az ilyesmit, érdemes-e rábeszélni. Fene se tudja.
Más. Borzalmas meleg van, és éves jelentést kell írnom Bridget csodálatos szempontjai alapján. Se füle, se farka blabla. Fárasztó és értelmetlen szöveggyár. Mennyivel jobb volna egy kis home office bugyiban és pólóban. Azt hallottuk, egyes iskolákban nem kell bent rohadni egész nap, de hát a mi kis főnökasszonyunk szereti, ha köré gyűlnek a munkatársak.
Tegnap sajnos pont nem tudott bejönni a munkaközösségünk megbeszélésére, pedig nagyon kíváncsi lettem volna a felmondások kreatív interpretációjára. Na mindegy, lesz még értekezlet is. Eszembe jutott, hogy meg is betegedhetnék ebben a nagy melegben két napra, kihagyhatnám mind az értekezletet, mind az év végi műmosolyokat, de TSB az ötlet hallatán úgy nézett rám, hogy inamba szállt a bátorságom.
Más nincs. Fullasztó a hőség, és lassan fogynak a szavak a munkamappákból. De azért fogynak. Péntek estére mind elfogynak, azt remélem. Azért azt megünneplem.

Egyes pszichológusok szerint a soha vagy ritkán érintett gyerekek (vagy állatbébik), esetleg felnőttek bizonyos agyterülete elsenyved... Én is ilyen simogatós vagyok, vagyis inkább voltam, mert a franciák sokszor meglepődtek és leszokok lassan róla, kivéve az unokáimat...
VálaszTörlésVolt egy ismerősöm, jó 10 évvel fiatalabb (férfi) egyenesen félreugrott, hisztériásan, ha valaki hozzáért... Kiderült (ahogy mesélte), hogy kicsi korában a szülei az alagsori szobában helyezték el, miután öccse megszületett... Felnőttként is lámpánál aludt... Jó író lett belőle, de kizárólag a vámpírok témájából...
Nincs is jobb egy meleg ölelésnél, legyen az baráti, barátnői vagy a szeretett társ ölelése. Aki idegenedik tőle, netán viszolyog, az már valamilyen szinten pszichológiai eset. "Puskaporos" családi helyzetek után egy meleg ölelés biztos utat jelent a megbékélés felé. A gyerekeinknek érdemes ezt megtanítani.
VálaszTörlés