Fény

Rengeteg fény van mostanában. Ez a sötétséghez képest persze jó, de egyébként valahogy túlzás, túlfény, túlcsillogás. Már nagyon korán hajnalban felébredek rá. Az volna az ideális persze, ha lehetne szellőztetni ebben a lakásban, ha volna kereszthuzat, de az összes ablak nyugatra néz, így mire az átizzott betonfalak kicsit lehűlnek, már kelni kell. Itt télen lehetne jókat aludni, de télen dolgozom, akkor meg fel kell kelni a hideg hajnalban. Ki van ez a világ fordítva, és mint a zoknit félálomban, ezt is fordítva veszem fel.

Azt olvastam a facebookon, mert most nem tudok a munka miatt mást olvasni, hogy mindjárt itt a vakáció. Nem is értettem. Persze nem nekünk, hanem a diákoknak. Az más. Jó volna, ha tudnék kicsit olvasni, de mire belefájdul a szemem a fordításba, már mást sem tudok nézni, csak becsukom. Megszámoltam, mennyi van még vissza, de sok. B néha lektorál, ha megkérem.

Más nincs, megint beosztottak ügyelni a lyukas óráimban, pedig elég sok teendő van adminisztratíve. Le is kell zárni ezeket a jótét lelkeket. Azt hiszem, senki nem bukik meg a tárgyamból. Ez nagy megkönnyebbülés, mert nem kell javítóvizsga dolgozatokkal bajlódnom. Szakmai sikernek azonban semmiképpen nem tekinteném, mert biztos van olyan diákom, aki nem fejlődött eleget.

Bridget erre a hétre valami pályázati koordinációt is rám mért, hálistennek, meg majd jól kiértékeljük a diákok véleményét. Kíváncsi vagyok, mit gondolnak a munkámról.

Más nincs. Amikor nem vagyok egészen vak, Szöllősi novelláskötetét olvasom. Nádast inkább olvasnám. Na nem baj, a világban ettől függetlenül sok tökéletes dolog van.