Freedom

Kevés örömtelibb dolog van, mint a szabadság. Ezt tegnap egészen világosan láttam a nevelési igazgatóhelyettes arcán, amikor arról mesélt, hogy elmegy egy másik iskolába. Boldoggá tett, hogy annyi szorongás és meghasonlás után volt ereje lerázni magáról a megfelelési kényszert, kiállni magáért, és azt mondani elég volt. Nagyot nőtt a szememben emberileg.

Érdekes amúgy, hogy a hatalom vagy a hatalom délibábja ilyen sokat ront az ember ítélőképességén, mint amennyit mondjuk Bridgetén. Hogy elhiszi, mindent lehet, és hogy nincs más alternatíva a világ működésében, csak az ő konok eltökéltsége. Nem lehet jó így élni a napjait, egy ilyen elferdült, alternatív univerzumban.

Hogy mi tesz egy világot valóssá, mert ma elég sok kevés valóságtartalommal bíró, alternatív univerzumban élő ember van Magyarországon, az biztosan olyasmi, mint a szeretet, a nyitottság, a másokra való odafigyelés, a mások elfogadása. Lehet persze ezekre a dolgokra azt mondani, hogy liberálbolsevik libsikultúra, de egyrészt engem a címkék sosem érdekeltek, másrészt az a Jézus nevű pasi is ilyesmiket mondott. Ja, hát világos, nézzük csak meg, mire vitte.

Visszatérve az iskolai helyzetre; még nincs vége a menekülési hullámnak, azt hiszem. Ha már TSB is el tudja képzelni, hogy máshol tanít, akkor az már tényleg a világ vége. Bízom benne, hogy én is találok magamnak állást máshol. Huszonöt év odaadó ám viszonzatlan szeretet után érdemes kicsit máshol is próbálkozni. Mert szeretni és szeretve lenni jó Lehetőség szerint egyszerre.