Analóg

Az egy érdekes kérdés, hogy vannak-e határok. Mindenféle szempontból érdekes, azt hiszem, mármint hogy tudományos és filozófiai szempontból is.
Mióta a kvantumfizikusok felfedezték a maguk kis morzsáit, azóta meglehetősen világossá vált, hogy amit mi határként érzékelünk dolgok közt, azok abszolút nem konkrét határok. A dologoknak nem ott van a végük, ahol mi azt gondoljuk, pontosabban nem nagyon sikerült még megmérni, minek hol a vége.
Nem tudom megmondani, miért van az emberben törekvés arra, hogy határokat szabjon maga körül, de az is lehet, a határok megnyugtatóak, biztonságot adnak. Ez nyilván hülyeség. Mármint nem a megnyugtatás, az jó, hanem az, hogy kényelemből akarjuk megkülönböztetni a dolgokat. A széket a nadrágunktól, az életet a haláltól, a feketét a fehértől. Az ember már csak ilyen, konok, saját ötleteit világrendező elvnek akarja betudni, hátha ettől irányítható lesz az élet. Hát nem.
Van ez az örök vita az analóg és a digitális világ között, amiben ugyan főleg a fotósok szeretnek elmerülni, és igazából nincsen létjogosultsága, mert a digitalizált világ, az egy-nulla, puszta fikció. Szép és érthető fikció, de attól még fikció, aminek nincsen természettudományos megalapozottsága.
Ahogy telik az idő, és ahogy egyre többet tudunk meg a körülöttünk lévő világról, egyre bizonyosabbnak tűnik, hogy a világ nem egy nagy felbontású digitális fotográfia, hanem egy analóg kép, melyben az emberi én határok nélkül kapcsolódik az őt körülvevő máshoz. Akár fizikailag, akár pszichésen, akár szellemét tekintve. A test határai jelzésértékűek, bármihez nyúlunk, részünk lesz, bárkihez érünk, egyek leszünk vele.
A határtalanság kényelmetlen érzését sokan kerítések építésével szeretnék elhessegetni maguktól. Gondolati vagy fizikális kerítésekkel. Felesleges. A kerítést építő kéz atomjai nem különböznek a kerítések túloldalán álldogálók atomjaitól.
Analóg kép ez a világ. Nem fekete, nem fehér. Mindenki más is én vagyok. Minden más is én vagyok. Én voltam Martin Luther King, és Hitler is. Ezzel kellene egyszer valahogy megbarátkoznunk. Nagyon nehéz.