Nyár

Nyár van. A reggel kitárt karú gyerek, este meg sárga pihék lebegnek a fák közt.
Áll az idő, nem múlik, hirtelen fény és hirtelen árnyék. Örökkévaló istenként hever végig a füvön a nemtörődömség, lebeg az élet, nincs gravitáció, a lábakat szívességből támasztja az aszfalt tovább.
Szeretem, hogy nyár lett, hogy nyújtózni lehet, hogy  minden kék, hogy az égre japán betűket rajzolnak a hajnali, meg az esti repülők. Ez a pillanat, ez a járda és a falevelek közt megrekedt kisvilág most már megmarad hirtelen támad különuniverzumnak.
Nyár van. Gyönyörű, gondtalan pillanatnyár.