Élet kilátással

Az alvás az olyan, mint a testnél csak néhány fokkal hidegebb víz. Nem old meg semmit, de életben tart, ami meg azért fontos, mert a halál baromság, mi meg nem vagyunk barmok. Vedd magad körül buddhistákkal, és az élet örök mulatság lesz.
Tegnap a szent szerdából szent csütörtökké változott közös együttlét elég vigasztaló volt, mert kiderült, hogy minden jól van úgy, ahogy van, illetve nem, de úgy van ez, hogy a dolgok közt van valamiféle egyensúly: kinek ez jobb az életében, kinek az. Részletekbe itt nem bocsátkoznék, de elég sokat nevettem. Hát ez is mint a víz, meg az alvás.
Más. Sokat dolgozom, és péntekre mindig nagyon elfáradok. Ez baj, mert jó volna hétvégén olyan dolgokat csinálni, amire hét közben nincs időm, kedvem, energiám, de nem csinálok dolgokat, csak fekszem, olvasok, és gondolkodom. Meg persze próbálok nem elkeseredni. Nehéz. Azt érzem, kilátástalan az életem. Lehet, hogy kellene kölcsön egy kis kilátás. Élet kilátással. Ilyet szeretnék. Reggel acélszürkét, délelőtt sárgát, délután vöröset, este csillagos feketét. Olyan kellene, ami a hegyekig, meg a tengerig tart.
Más. Kiss Noémi könyve lehoz az életről. De azért elolvasom, mert a recenziós példányoknak egyelőre nyoma sincs. Nem tudom, illik-e megint írni a kiadónak vagy hagyjam a francba, és kérjem kölcsön Bartis meg Darvasi könyvét valakitől. Rossz, hogy az embernek nincs pénze könyvekre. Mindegy. Nem kell tárgyakat gyűjteni, úgysincs rendes könyvespolcom.
Más nincs. Egy hét múlva elmegyünk a Teraszra bezárni. Feltéve, hogy nem akkor jön a tetováló mester, mert akkor nem. Már nem sok esélyünk van rá, hogy találkozzunk vele, pedig Emma tetoválása gyönyörű. Jó volna, ha sikerülne összehozni a dolgot, mert New Yorkba aligha megyünk a srác után.
Találtam egy kiváló izraeli jazzistát. Szerdán játszott az A38-on. Gyönyörű, és kiváló énekes. Még az is tetszik, amikor Nina Simone-t énekel, pedig azt eddig csak eredetiben szerettem.