Vakvilág

Mert türelemmel van az Úr irántad.

Ki iránt? Irántam biztos nem, sőt. Szerintem az Úr türelmetlen, mert egyre csak azt figyeli, azt számolja, mi hiányzik, az viszont sosem érdekli, ami van. Számolás Istene, én hogyan legyek türelmes?
El kellene számolni. Vagy le. Mondjuk le kellene számolni az értéktelen pillanatokkal, a savanyú, termoszízű kávéval és a bolhákkal. Vagy el. A mennyi hideg kávé az élet? A mennyi bolhacsípés? És ha egy sincs, akkor az már az örök élet vagy csak egy bosszantó rendszerhiba?
Isten nem káromolja magát,, gondolom, de azt lehet, hogy azt néha mégis mondja, hogy: Én mekkora hülye vagyok! Vagy voltam. Vagy leszek. Hogy Isten látja-e a hülyeségét, azt nem tudom, ebben nem hasonlítunk. Az ember csak a múltat és a jelent látja, mondjuk azokat se túl élesen. Vakvilág van.
Miben bíztam eleitől fogva? Az életről nem volt tudásom, Istent titkolták előlem. Hogy mindenki meghal, csak az volt biztos. Halálodat, Uram, vagy az enyémet. A feltámadást sosem értettem a liturgiában.
A zsoltárolvasás tanulsága, hogy az ember sosem lát elég jól. Vagy mindig mást lát, mint ami van. Hogy ez a vakság akarat, vagy fizika, azt nem tudom, de  mindegy is, mert a vakoknak kárpótlásul fület adott az Úr. A süketekkel, a szavaira süketekkel mármint, nem tud mit kezdeni.

Ma Emma napja van. Emmát a sors vak tetoválómestere tetoválta a bőrünkre. Áldjuk a nevét.