November

Végtelen és átlátszatlan a novemberi fáradtság.  Ha nem tudnám, hogy néhány nap múlva vége, mérhetetlenül el lennék keseredve. De mivel tudom, úgy vagyok vele, hogy ezt a pár napot most már csak végigcsinálom. Ha meg végigcsinálom, akkor meg már csinálom a lehetőségekhez mérten jól. Tegyük hozzá, a lehetőségek igen szűkre szabottak.
Jövő héten különleges, nemzetközi bolondok háza lesz a munkahelyemen. A programról nemigen tudok semmit, Bridget úgy titkolja, hogy néha komolyan elgondolkodom, nem Langley fedőcége vagyunk-e tulajdonképpen. Na jó, ha úgy lenne, akkor talán egy rohadék nyomtató mégis működne a házban. Vagy... ááá, nagyon dörzsöltek a fiúk.
Szóval az a lényeg, hogy még nem tudom, mit csinálok a jövő héten. Meglepetés lesz. Viszont elengedtem ezt a problémát, mert mélybuddhista állapotba kerültem, és úgy döntöttem, az egyik tanítványom (ez egy másik buddhista) útmutatásának megfelelően csak azokat az embereket engedem be az életembe, akik a nekem tetsző irányba változtatják az életemet. Ez azt jelenti, hogy Bridget és kábé a tantestület fele rögtön ki is marad az életemből. Áttettem őket a novemberi tejüveg-fáradtság túloldalára.
A hétvége pihenéssel és munkával telik majd. Nem baj. Minden kellemetlen munkának vége van egyszer, még azoknak is, amiket Bridget végtelen unalmának szadista perceiben talál ki, és utána kellemesebb dolgok jönnek. Például egy hétvégi budapesti továbbképzés. Nem akarok rajongani, de a Zachor a második olyan magyar szervezet az életemben, akiknek a képzései tényleg értékesek és profik. (Az első a Kurt Lewin Alapítvány volt.) Millió példányban kellene fénymásolni ezeket a nőket ahhoz, hogy le lehessen számolni a magyar közoktatás továbbképzéseinek pokoli bugyraival.
Más. Bartis. Azt szeretem benne, hogy úgy lep meg az írásával, mintha még sosem olvastam volna tőle semmit, mégis azt tudom gondolni, hogy igen, ezeket a mondatokat csak így lehetett most leírni. Féltem tőle, hogy majd rám telepszik, de egyáltalán nem invazív.
Más. Találtam magamnak egy hihetetlen pasit. Bendzsón játszik, de komolyzenét meg jazzt. A világ tele van csodálatos emberekkel. Ha szar kedvünk van, meg fáradtak vagyunk, nézzük már meg ezeknek a zenészeknek az  arcát.