Time out

Úgy esünk egyik napból, egyik tennivalóból, egyik kétségbeesésből a másikba, mintha csúzligumival húznák az időt a gonosz kis démonok. Na de ma van az, hogy hagyjuk az egészet a büdös francba, utolsó, maradék energiánkkal még kijavítunk két csoport dolgozatot, meghallgatunk egy értelmetlen értekezletet, gondos anyaként főzünk, berohanunk a plázába valami kuponokkal spórolni pár ezer forintot, aztán kivasalunk még két inget, levisszük a szemetet, délután pedig, mintegy vezényszóra, egyszer csak kiesik a kezünkből minden kötelesség, minden piros toll, minden fakanál, és akkor bedobálunk néhány random ruhadarabot az első bőröndbe vagy táskába, ami a kezünkbe akad, mellérakunk két könyvet, hetven dolgozatot, egy fényképezőgépet, meg egy laptopot, autóba ülünk, és elmegyünk hármasban, hogy magunk legyünk, hogy legyen végre időnk beszélgetni, és legyen végre időnk csendben maradni is.
Vasárnap délután fogunk megjönni. Remélem, addigra kibeszéljük, kidühöngjük, kisétáljuk, kifalevélégetjük, kisírjuk, kipálinkázzuk és kikávézzuk magunkból mindazt, ami az elmúlt hónapokban lerakódott az ereink falára, szétrágta a szívbillentyűinket, és elroncsolta az agysejtjeinket.
Majd hozok képeket.