2017

Ízlelgetem ezt az új évet, és bármennyire is fura, tetszik. Biztos a hetes miatt, nem tudom, másrészt viszont édesjézus ötven éves leszek. És ha ez még nem volna elég, mától mérnem kell a vérnyomásom, mert tegnap a rendelőben megint magas volt, és most már a nem aggódós doktornő is aggódni kezdett. Én meg hajlamos vagyok átmenetileg pánikba esni mások aggódásától, holott abszolút biztos vagyok benne, hogy kutya bajom.
Ristjanától zen buddhista teát, és düh esetén kettétörhető ceruzát kaptam ajándékba mára. Nem tartom kizártnak, hogy szükségem lesz rá. Amúgy olyan végtelen nyugalommal nem készültem a mai napra, hogy az ijesztő. Tegnap egész napos szorongás helyett beértem egy futó, édesistenemmeghalok típusú rohammal, egyébként meg egész nap Sir Artemonnal sétálgattam a napsütésben. Szép volt minden, kék, csendes és nyugodt.
A szünetben túlzottan is hozzászoktam az alváshoz,, úgyhogy ma fájt hajnalban kelni. Nem is értem, miért nem lehetett volna ez a hét még szünet. Most majd jön a jeges szél, a jég, meg a hó, mi meg anyázunk rendre.
Más nincs, fogadalmakat nem tettem erre az évre, minek. Azért nem volna baj, ha életben maradnék.