Otthonok

Azon gondolkodom, milyen érdekes, hogy az ember az utazásokkal nem csak a külső, hanem a belső teret is felfedezi. Néha csak ebben a városban jövök és megyek, az otthonomban, így hívom, máskor meg vonatra ülök, elmegyek a pestiális városba, és akkor ott is otthon vagyok. Ha meg messzebb megyek, túl hetedhét határon, ott is otthonra találok. A sokotthonú ember.
Ez most két dologról jutott eszembe: az egyik, hogy szeretem Budapestet. Nem idegen már, de még csodálom; a házait, az égnek támaszkodó fáit, a vidéki város embereitől nagyon is különböző (öntudatosabb?) embereit. Szeretek metrózni például, mert ott már kiismerem magam, és szeretem az embereket, az idős párt, az egymáshoz hajoló fiatalokat, szeretem nézni a mások boldogságát, aztán szeretek beülni pár helyre, ahol már sokszor jártam, szeretem Abie-ék irodáját, a pesti kollégákat, a Keleti homlokzatát, ami olyan nekem, mint Monet-nak a roueni katedrális: minden fényében, minden pillanatában kedves.
A másik dolog, amiről ez a világotthonság eszembe jutott az, hogy két távol élő barátomnak is születésnapja van/volt. Érdekes, hogy még mindig ott is lakom egy kicsit, hogy ez ennyi év után sem tud kikopni az emberből: az ottani otthon érzése, az óceánon túli utcák, a túlhoni barátok, a kert.
Utazni jó. Nekem legalábbis az. Tudom, vannak emberek, akik úgy teljesednek ki, hogy egy helyben maradnak, de én biztosan nem tartozom közéjük. A következő hetekben sok-sok kilométert fogok utazni, és ez már előre örömmel tölt el. Nem is az utazás ténye, inkább a lehetőség, hogy más városotthonaimban is lehetek, na meg persze, hogy régen látott barátokkal beszélgethetek.
Jövő héten Budapesten és Békéscsabán töltöm a hétvégét (bár utóbbi helyen sosem jártam még, a társaság, akikkel megyek, majd ismerőssé teszi azt a várost is), február elején pedig szeretett barátokkal a legkedvesebb észak-keleti városba megyek konferenciára, meg egy kicsit kirándulni.  Szeretem Miskolcot. Nagyon más, mint ez a dél itt, de nekem nagyon kedves. Az utazó szeme persze, tudjuk, válogat. Azt nézi, ami neki kedves. Azt nézi mindig, ami az otthona.