Saját idő

Olyan gyógyító tud lenni a semmi. A semmi álom mármint: a mély, a fény nélküli, a mozdulatlan lét, a lebegés a világmindenség ölén. Így lehetett a teremtés előtt, ilyen csend, ilyen súlytalan, pulzáló létkezdemény. A világegyetemet születése előtt öntudatlan és boldog magzatként képzelem Isten méhében.
Aludni jó, de az alvást is tanulni kell ma már. Lehet, hogy csak a korom teszi, de elnézve álmatlan gyerekeimet, azt sem tartom kizártnak, hogy a modern világ valahogy kiöli az alvás képességét belőlünk. (Vagy esetleg mi öljük ki azt magunkból, de az szinte ugyanaz.) A posztmodern ember már nem is csak siet, egyszerűen elveszítette az időt, pontosabban azt a képességét, hogy különböző időket tudjon megkülönböztetni egymástól. A folyamatos jelenlétben, az állandó készenlétben, a mindig elérhetőség kívánalmának megfelelve, eltűnni látszik a privát idő, az ember minden percével a köz rendelkezik.
Pedig az alvás saját idő, saját öröm, másokkal együtt aludni ugyan lehet, van, akivel jó is, másokkal gyötrelem, de az alvást megosztani nem lehet. Az ember csak saját maga tud aludni, és annak minden örömét saját testi és lelki épsége hálálja meg. Az alvás egyéni feladat, egyéni felelősség. Ma, amikor mindent közösségi térben teszünk, amikor az élet, de még a nap fontos fordulópontjait is reflexszerűen megosztjuk másokkal, az alvás felér a halállal. Pedig mennyire nem.
Biztos vagyok benne, hogy ma már ismerni vél a pszichológia olyanféle neurózist vagy kényszerbetegséget, melyben a páciens képtelen bármit is privát időben, privát élményként megélni. Rossz ez így.
Mindannyiunknak szüksége van privát időre és privát térre, ahol szabadon, csak a saját örömünkre csinálhatunk vagy nem csinálhatunk dolgokat. Az alvás is ilyen, a csendes elmélyülés, a meditáció, a zenehallgatás, meg még rengeteg dolog. A 21. század embere a cselekvő, tevékeny ember, de ez a nagy cselekvés, ez a nagy aktivitás paradox módon sokszor nem kiteljesít, hanem bezár. Pedig az ember jószerével csak önmagában, a saját idejében szabad. Aludjunk többet, meditáljunk többet, ismerjük és kedveljük meg azt az embert, akik mi vagyunk. Hat és fél óra alvás után ilyen megváltó gondolataim támadtak.