Felkészülés

Napok óta mozdulatlanná fagyott a világ, aztán hirtelen sok lett a tennivaló, a kieső napok nem tettek jót a túlfeszített tervezetnek, hirtelen szakadt rám minden. Jó, hát én is csak egy ember vagyok, és nekem sincs több egy napban, mint huszonnégy óra.
Most egy kicsit fogcsikorgatva, de ezt a maradék két hetet (két nap kivételével) percre pontosan beosztom, és megírom, elolvasom, kijavítom, megint megírom, összerakom és szétszedem, felveszem, megnormalizálom és megvágom és... hát ilyen vagyok. Hórukkember. A határidő egyszerre ijeszt és motivál.
Lehetne erre azt mondani, hogy meg kell tanulni beosztani az időt jobban, de hát az idő az, amiből nekem a legkevesebb van, és amit barátokkal töltök, azt a munkától veszem el. Viszont minek dolgozni, ha nincs időm a barátaimra, meg a családra. És akkor még az alvásról nem is beszéltünk.
Mostantól tehát nagymunka. Remélem lesz értelme, és csinálok olyasmit, ami hasznos, okos vagy/és szép. Ha olykor morcos lennék vagy csendes, csak ezért lesz.