Száz

Úgy érzem, nagyjából ennyi felé áll az eszem ebben a pillanatban. Azt olvastam egy könyvben, amit két éve kölcsönadtam a főnökömnek, hogy az emberi agy nem képes multitaskingolni, ez egy téveszme, szóval ha több dolgot csinál az ember egyszerre, akkor az agya igazából a két tevékenység között ugrál oda-vissza. Akkor az én agyam most mit csinál? Agyakrobatika.
Egyébként nyilván nem száz dolgot csinálok egyszerre, de pár fontosat igen. Tegnap például nekiálltam a webes felületen fejlesztendő feladatot megcsinálni, de mentéskor sajnos kidobott a rendszer. Remélem, egyszer csak beenged, és meg tudom végre csinálni, amit kell. Szerintem jó feladat lesz, de majd kiderül. Csak ez a technikai izé ne lenne. idegest, hogy nem lehet haladni, pláne amikor ki vannak számolva a percek.
A másik fontos dolog a miskolci előadás, illetve, mivel az már fejben megvan, inkább az volna jó, ha a hozzá kapcsolódó cikket is megírnám. Ahhoz még kell olvasni egy kis neurológiát, meg Certeau-t. A harmadik fontos dolog, hogy lesz egy rádióműsorom a Látszótereseknél. Jövő szerdán lesz az első adás, amit még fel kell vennem, és hát vannak aggályaim a dolog technikai működésével kapcsolatban, meg hogy hogy bírja ezt a telefonom, meg nem szúrom-e el a hangsávnormalizálást vagy mi a jó életet. Arra meg, hogy a vágással is mindig gondjaim szoktak lenni, most nem merek gondolni.
Hát ezek vannak a rengeteg tanítás, meg szolgálat mellé, és most, hogy rászoktam az alvásra, elég necces az időbeosztásom.
A műsor egyébként tulajdonképpen arról fog szólni, hogy mi van a boldogsággal, és lesz köze a szociológiához, Móriczhoz, Babarczy Eszter és a Bólyai Műhely munkájához, de leginkább mégis a barátaimhoz. Remélem, legalább fele olyan jó lesz, mint amilyennek szeretném.