Anti

Ma antiszociális napot tartok. Jó, ezt így elhatározni nem annyira normális dolog, az ember legyen antiszociális mondjuk hirtelen felindulásból, vagy mert a fejére esett reggel a szomszéd macskája, vagy nemtommi. De az van, hogy nem érdekel. Ennyire antiszociális vagyok. Vagy ennyire fáradt.
Ezeket a heteket hívhatjuk egyszerűen HH-nak (mi a picsának nem működik az a billentyű???) vagyis halálos heteknek. Ilyenkor van minden. Nem is. Így írom: Minden. Nem fogom felsorolni, mert elég, ha csak annyit mondok, Bridget igazgatói pályázatának bírálata (bocs. véleményalkotás) péntekre esedékes. Annyira elegem van a sok megalkuvó, hatalomnak, meg mit tudom én minek megfelelni vágyó emberből, hogy el se tudom mondani. Pontosabban nem akarom. Sőt a pályázatot sem akarom elolvasni, mert mire este hazaesem a javításból, hulla fáradt vagyok. Ma, a héten másodszor tolok 12 órás műszakot, és ebből is elegem van.
Az ország állapotáról, a benne élő férgekről (vö. nőket/kislányokat/fiúkat/bárkit megerőszakoló, vagy az erőszak gondolatára elélvező parasztok) most nem szólok külön. Felesleges. A hatalmon lévők szemérmetlen lopásairól sem. Azt mondom, a legtöbb, amit tenni lehet, hogy nyilvánosságra kerüljön mindez. Minden szenny. Aztán előbb-utóbb csak leesik a választópolgároknak, hogy változtatni kellene.
Tudom, a madarak csicseregnek. Itt a tavasz. Egyszer majd én is alszom hat óránál többet, és egyéb csodák is várhatóak, esetleg majd vízen járok. Ja az pár napja megvan, mert valami tömítés vagy cső elszállt a fürdőben.
Ja, és továbbra sem találom a szemüvegem, viszont a laptopom haldoklik. Szeretnék lefeküdni a homokba, és három évig nem mozdulni, nem szólni senkihez, nem csinálni semmit. Ne szólj hozzám. Köszönöm.