On this day

Tegnap még arra gondoltam, ma este a rengeteg munka után már csak vegetálni fogok, de inkább elmegyek még boltba, meg B-vel ajándékvadászatra, és csak utána rogyok le itthon a kanapéra, hogy aztán holnap, hetek óta először, teljesen megérdemelten tartsak 24 órás pizsamanapot. Mert most tényleg megérdemlem. (Esetleg a L'Oreal szponzorálhatna de tényleg.)
Próbálom áttekinteni azt a néhány hetet és párszáz határidőt, amin még év végéig át kell küzdeni magam, de vigyázó szemem már Prágára vetem. Egyrészt ennél jobb időpontot nem is találhattak volna a szervezők, másrészt meg utazni klassz dolog.
Más. Nagyjából átrágtam magam Bridget stílusbűncselekményén, és azt hiszem, még sosem tartott ilyen sokáig összehozni hat mondat értékelést. Fájdalmas ez a sok hülyeség. De egy újabb terhes kötelezettséget pipálhattam ki a listán, és ez jó.
Ma reggel azon gondolkodtam, ha befejeztem Kováts Judit regényét, és belenéztem Hazai könyvébe, akkor egy darabig nem olvasok kortárs szerzőket. (Legfeljebb csak verseket, abból most kijön/kijött pár érdekes a Műút gondozásában.)
Van egy csomó kölcsönkönyv a polcomon, és hát ott a Zohár, ami méltatlanul magányos egy ideje. Azt hiszem, igazából nagyon békés életet tudnék élni, csak kellene már két hét, amit kizárólag olvasással töltök egy függőágyban. Meg alvással. Múltkor láttam is valahol akciós függőágyat, csak pálmafa nem volt hozzá.
Más nincs. Kicsit irigylem TSB-t a hétvégi tengerért, de remélem, kipiheni magát. Ő is fáradt már. Amúgy meg mindenhol kupleráj van, és mindenki meg van bolondulva, de ennek valószínűleg köze lehet a napok óta tartó esőhöz. Nézegessünk virágos képeket vagy utazzunk Szamoára. Esetleg mindkettőt.