Inga

"...az Inga törvényével azonban nem dacol, sőt éppen maga segíti elő, hogy megnyilvánuljon, mert az űrben minden súllyal bíró anyagi pont, mely egy kiterjedés és súly nélküli fonal végén függ, és nem ütközik levegőellenállásba, és nem is súrlódik a felfüggesztési pontján, szabályosan lengene az idők végezetéig."
Umberto Eco: A Foucault inga

Tegnap elhagytam egy doboz cigarettát. Olykor elhagyok dolgokat igen, ezt nem lehet szépíteni, fontosakat és kevésbé fontosakat, tárgyakat főleg, néha szokásokat és olykor embereket is, és ezekben az elhagyásokban a sok különbség ellenére mindig van egy közös pont: a pillanat, az elveszítés pillanata mármint, valami oknál fogva teljesen és visszavonhatatlanul törlődik a memóriámból.
Az ilyen elhagyások alkalmával egyszerűen nincs visszavonás gomb, a pillanat kiesik a világ örökkévalóságának megkérdőjelezhetetlen kontinuumából, az inga ugrik egyet, a lengésből kimarad egy térben és időben körülhatárolható pont, és a keletkező időpillanat hiányát semmiféle billentyűkombináció, mentális vagy isteni parancs nem tudja visszavonni. A dolog örökre és visszaállíthatatlanul elvész a világmindenség emlékezetéből.
Úgy képzelem ezek a veszteségeket el, mintha valaki egy apró szöggel hiátust ütne valami bakelitlemez barázdájába. A barázda adott helyén egykor megtalálható zenei hangoknak nincs többé emlékük, kiterjedés nélküli pontba préselődnek össze, és onnantól kezdve azon a helyen más, mint a pillanatnyi csend, nem érzékelhető.
Hogy mikor és mit hagyok el, annak nyilván vannak miértjei, tekintettel azonban arra, hogy a pillanat felidézhetetlen, az okok örökre ismeretlenek maradnak. Hogy ez kegyelem vagy bosszantás, nehéz megmondani. Hagytam már el pénzt, könyvet, fülbevalót, nehezen spórolt pénzből vett szemüveget, verssort, barátot, becsületet, bizalmat, férjet és egyszer, egy április eleji napon egy gyereket is.
Egy ideális, elképzelt világban, ahol az élet egy súly és kiterjedés nélküli fonal végén függ, ahol soha nincs ellenállás, és soha nincs súrlódás, az én életem is lehetne Foucault inga. Lengene az idők végezetéig.