Hétvégre

Ez a péntek már úgy kellett, mint egy falat kenyér. De tényleg. Meglepő módon még ki is aludtam magam, így kellő humorral olvasom újra az emailt, mely örömmel üdvözöl, mint regisztrálót a nemtommilyen fórumra. Nyilván nem regisztráltam, nyilván nem kérdezett meg a főnököm, érdekel-e, ráérek-e azon a délután, nincs-e más halaszthatatlan programom, hónapokkal előre megbeszélt orvosi időpontom.  A fórum érinti az utolsó tanórámat, és délután fél ötig tart, vagyis túlnyúlik a munkaidőmön. De mivel így áll a helyzet, gondolom, nem is kell elmenjek rá.
Jó hír viszont, hogy ma vacsoracsata lesz itt, és mivel már múltkor is hiányolták a zsíroskenyeret, ma tényleg az lesz. Végül is, nem a kaja a lényeg, hanem a társaság. Azért sütök valamit. Vagy veszek legalább egy kis töpörtyűt desszertnek.
Más nincs, lassan, nagyon lassan, de mégiscsak közeledik a nyár, körvonalazódnak a programok. A mai jó hír az, hogy idén végre eljutok a Budapest Pride-ra, és nagyon remélem, hogy Zaphod eljön velem, és akkor fotózunk egy jót.
Persze addig még van egymillió munkaóra. Legyen zene.