Valami

Tegnap elhagytam egy doboz cigarettát. Összesen egy szálat szívtam el belőle, aztán elhagytam valahol. Néha szükségem van egy kis nikotinra nap közben is, leginkább akkor, amikor értelmetlen mondatokból próbálom kihámozni az értelmet. Heroikus küzdelem ez. Mit gondolt a szerző? Nos hát, a rossz hír az, hogy a szerző nem gondolt semmit, illetve semmi szavakkal körvonalazhatót, semmi megfoghatót, pusztán csak arra gondolt, a feladat legyen meg, legyen mondjuk 103 szó, mert száz alatt nulla pontot kap, szóval legyen rajta túl valahogy, úgy-ahogy, majdleszvalami. Azt hiszem, ez korunk jelmondata, ezt kellene kiírni végre motivációs óriásplakátokra: Majdleszvalami. És akkor jó sokan azonnal otthon éreznék magukat ebben a kuplerájban.
Szerzek pár pontot az érettségin, csak ne bukjak meg, aztán majdleszvalami. Megtanulok a szóbelire három tételt, a többivel majdleszvalami. Ha nem vesznek fel, majdleszvalami. Majdleszvalami az iskolákkal, majdleszvalami a kórházakkal, majdleszvalami az életemmel, majdleszvalami az országgal, a kölcsönökkel, a macskával, a csajommal, a gyerekkel.
Aztán van a pofára esés, mikor kiderül, hogy a majdleszvalami az nem megoldás, hanem a felelősség, meg a döntés, meg a gondolkodás halasztása, és kurvára nem lesz semmi, amíg az ember nem tesz érte valamit. Mindig, minden nap. És talán nem is a tett, a cselekvés a legfontosabb ebben a dologban, mert az mindig valamilyen folyamat vége, hanem a gondolkodás, aminek eredménye maga a döntés, a felelősségteljes cselekvés.
Nem a dolce far niente sárba tiprását javaslom, épp ellenkezőleg; meggyőződésem ugyanis, hogy az édes semmittevésben mindig jóval több értékes gondolat van, mint az ideges kapkodásban. Semmit tenni átgondoltan, megalapozottan, az okok és következmények mérlegelése után lehet és kell. Kapkodni azok szoktak, akiket meglep az élet, akik nem gondolják végig, mi miért történik, minek milyen következményei vannak.
És bár ez a poszt egyáltalán nem erről akart szólni - eredetileg azt akartam számba venni, mi mindet hagytam el mostanában - , legalább az látszik rajta, hogy amikor az ember gondolkodik, nem mindig oda jut, ahova várja. Gondolkodni fontos. Ha ezt valahogyan meg lehetne értetni ma sok-sok emberrel, az tényleg lenne valami. Nem megúszás, nem alibimondatok, nem tehetetlen sodródás, hanem valami. Leginkább csoda.
Ma nem teszek semmit, csak olvasok, zenét hallgatok és gondolkodom. Mert felelős vagyok magamért és másokért is.