Szegény

Nem tehetek róla, de minden reggel gyomoridegem lesz, amikor elolvasom a híreket, és a klasszikus mondás jut az eszembe: az értelmiség előtt két út áll... Persze a mai értelmiség helyzete mégsem olyan, mint akkoriban, ma már az alkoholistának lenni sem olyan egyszerű, drága a pia, az addikciókat meg kezelik. A járhatatlan út mellett így marad a másik, társadalmilag immár elfogadott, sőt támogatott függés, a munka. És aki dolgozik, néha eszik, mi volna ez hát más, mint a Kánaán maga, mondja a létminimum átértékelésért felelős államhájassági biztos. Hát így. Magyarország létformája a szegénység.
Aki szegény, az a legszegényebb, mondta József Attila, de azt is mondta, a szegényekben csillagtollú, éneklő galambok laknak. Igaza van. Mert a szegény nem az, akinek nincs pénze. A pénz ebben a definícióban nekem érdektelen. (Múltkor éppen Fade idézte García Márquez egyik szereplőjét:  "Nem vagyok gazdag - mondta -: én egy szegény ember vagyok, akinek sok pénze van, és a kettő nem ugyanaz.") A szegény számomra az, aki nem ragaszkodik múló értékhez, aki ad akkor is, ha neki sincs, aki örül, ha épp van pénze, de mivel pontosan tudja, hogy pénz önmagában nem érték, ahhoz nem is ragaszkodik különösebben. Tudom, ez a szegénységnek egy nem klasszikus meghatározása.
Nekem nincsenek gazdag barátaim, de nem is törekszem rá, hogy velük barátkozzam, mert számomra a pénz önmagában nem érték. Én nem tudnék mihez kezdeni szántókkal és erdőségekkel, kisvasúttal, arany vécécsészével, koncessziókkal, és a másoktól ellopott pénzen épített Dunára néző erkélyen is csillapíthatatlan hányinger törne rám. Akinek a szívében és a lelkében pénz lakik, annak nem muzsikálnak az angyalok soha. Annak a csend is őrült csatazaj.
Félre ne legyek értve, nem a nyomort éltetem. Való igaz, hogy a nyomor megnyomorít, mert elveszi az egészséget, a szépséget, az örömet, a kultúrát, az értelmes, gondolkodó emberi életet. Csak azt mondom, aki gazdag, önszántából választja a nyomorúságot. A gazdagság és a szegénység fokmérője ilyen értelemben a szándék, a szeretet megléte vagy hiánya, az üresség vagy a teljesség. Hivatkozhatnék Krisztusra, de nem teszem. A szeretet nem a kereszténység kiváltsága, hanem univerzális érték, aminek a gazdagság antagonisztikus ellentéte. Ezt aligha lehet másképp mondani.
Én kizárólag szegényekkel barátkozom. Ők érdekelnek, rájuk vagyok kíváncsi. És bár olyan barátom azért akad, akinek éppen van pénze, sőt, talán mindig is lesz, ettől függetlenül szegény ember. Így lesz a szegényből gazdag, a gazdagból pedig nyomorult. Furcsa, kifordított értelme van néha a szavaknak.