Véletlen és szükségszerű

"Bűnbánóan kidobhattam volna az előző bekezdést; csak azért hagyom meg, hogy szemléltesse, milyen jól megfér ezen a képernyőn a van és a legyen, a véletlen és a szükségszerűség" Umberto Eco

Az élet olyan, mint a papírlap, meg a képernyő: véletlenek és szükségszerűségek adják a történet vázát.
A biológiai szükségszerűség mellé a napi véletlen kedves vendége érkezik : Legyen! - mondta az Úr, vagy nem mondott senki semmit, minden csak úgy van. Nincs jelentősége, mert "...a rendezett világ nem a világrend."- mondja Buber, és mondja Feynmann is, amikor azt mondja, talán nincs olyan egyenlet, ami a világmindenséget leírja.
Azt hiszem, azt is Buber mondja valahol, hogy az egyes ember véletlen, de a léte már szükségszerű. Ennél szemben mondja, de nem találom most, pedig szeretem ezt a gondolatát. (Vagy ha nem Buber, akkor Rosenzweig gondolta ezt. Néha összekeverem őket sajnos, de ha lesz időm nyáron, újraolvasok mindenkit, és akkor írok erről hosszabban.)
Más. És nem más. Talán véletlen, hogy Ferenc pápa az irgalom évének nevezte 2016-ot, ugyanakkor szükségszerű, hogy az ember irgalmas legyen. Az irgalom ellentéte a közöny, a mások iránti érzéketlenség, a tudatos bántás, a problémák másra hárítása, más hibáztatása és mindenféle erőszak. Az irgalom ellentéte a kegyetlenség.
Ma reggel Knausz Imre gondolatát olvastam, és az jutott eszembe, a szerzetesrendek között nem véletlenül volt annyi tanító rend. És nyilván az is szükségszerű valahol, hogy Ferenc pápa sokakat zavar. Az irgalom csak az irgalomra képtelen embereket zavarja, belőlük pedig sok van. Nem tudom, miért.
Szeretném azt gondolni, hogy egy megújult, jókedvű, szeretettel teli kereszténység gyógyírja lehet a mának, de az is lehet, hogy ez egy életképtelen gondolat.
Más nincs, kialudtam magam, újraolvasom Eco Ingáját, és ma még nem javítottam ki egy dolgozatot sem. Az ember legyen irgalmas önmagához is. Ez persze a délutáni beszámoló írási kötelezettséget nem érinti.