Béta

Elfáradtam. Olyannyira elfáradtam, hogy olyat csináltam ma, amit már nagyon rég: egyszerűen nem mentem el egy könyvbemutatóra, amire nagyon szerettem volna. Ültem itthon, megcsináltam a sürgetően határidős tennivalót a kurva vállalkozással kapcsolatban, ami csak nyeli a pénzt, mintha a Jóisten különbejáratú, személyre szabott pokoltervét valósítaná meg. Biedermann Pokol Bt. Ha nem kerülne pénzbe, erre változtatnám a nevét. de pénzbe kerül.
BH aggódik mostanában, hogy túl sokat dolgozom, de a szolgáltatók, a könyvelő és a mindenki más, akiknek fizetni kell, nem. Én sem aggódom egyébként, csak azt érzem, hogy eljutottam valami katatónia közeli állapotba, és képtelen vagyok értelmes dolgokat csinálni. Kedvenc elfoglaltságom, hogy percekig ülök egy helyben, és bámulok magam elé. A fejemben hűvös vákuum, csodálatos, tejfehér köd, mini Tejút Carl Sagan megnyugtató hangjával a háttérben. Az agyam robotpilótára kapcsolt, alattam síkság, felettem kék ég, hanyatt fekszem a hullámokon, az áramlás messze sodor a parttól, ahol a táblán szelíd figyelmeztetés: Land's End.
Ez nem nihil, inkább a lét béta verziója.
Szóval most egy kicsit nem megyek tovább, nem barátkozom, nem beszélgetek, nem vagyok együttműködő, nincsenek ötleteim, és nem érdekel, ha az egész kibaszott iskola a feje tetejére áll. A béta verzióban nem vagyok se vátesz, se Superwoman, se emberi jogi aktivista, se harcosan toleráns, se módszertani mérce, se szakmailag megbízható pedagógus, se hibátlan anya, se szívdöglesztő nő. A béta verzióban egyszerűen csak ember vagyok, aki néha lemond programokat, de emiatt nem magyarázkodik, aki nem főz se ebédet, se vacsorát, ha hulla fáradt, és aki nem vág jó pofát mindenhez, pláne a kollégái állandó baszogatásaihoz, és legfőképpen nincs állandó lelkifurdalása minden szar miatt, amit mások elvárnak tőle.
Azt hiszem, mától pár hétig béta üzemmódban fogok működni. Akinek nem tetszik, hát annak nem tetszik.