Nagyváros

Tényleg nagy ez a város, tényleg sokfélék benne az emberek, de ebből most túl sokat nem látok, mert egyrészt limitált földrajzi térben mozgok: szálloda-egyetem-Király utca-szálloda, másrészt a fotózásra használható, fénnyel teli órákat épületen belül töltöm. Ezt csak azért mondom, hogy egy kicsit megmagyarázzam, miért nincsenek képek. (Amúgy persze képek vannak, de azokon a képzéstársak, meg Aladdin és Abie láthatók többnyire, szóval nem blogpublikusak.)
A képzés egyébként jó, bár a csoportnak van egy kis terápiás beütése, de ez valószínűleg bármilyen random embercsoportra igaz lenne. Tegnap este végül Beowulf nem ért rá, úgyhogy csak Zappal futottam össze egy kávéra, akit az új-zélandi útja miatt kicsit irigylek, és amint elkezdi küldözgetni a képeit, majd szemérmetlenül utálni is fogok. Na jó, persze nem, inkább örülök neki, hogy elhúz innen, ha meg mégsem jönne vissza, akkor duzzogva, de azért csak utánamennék abba a borzalmas országba egy kicsit.
Ma délután véget ér a továbbképzés, úgyhogy onnantól fogva pihenés lesz, meg örömködés. Holnap együtt reggelizem Ristjánánál a pestiális lányokkal, aztán egy rég nem látott csoporttársammal, meg a tesómmal találkozom, végül, ha az égiek és a BKV is úgy akarja, akkor még a kedvenc slammeremmel is összefutok vonatindulás előtt.
Más nincs. Mindjárt itt hagyom ezt a kedves, ám kaotikus nagyvárost, ahol az utcasarkokat különös kőalakok vigyázzák.