Labirintus

Nem nagyon lehet úgy, hogy sehogy. Nem optimista lettem, hanem elfogyott az életerőm. Se nem suhan, se nem leng. Siklik. Ebben legalább van valami esély a túlélésre. Nem sok, de nem akarom kihúzni a gyufát Zaphodnál, mert megint életvezetési tanácsokat ad, ami meg tudjuk, milyen.
Pár napja azon gondolkodom, kellene egy nagyívű poszt, ami gyengéd világösszeomlást generál, de most úgy tűnik, nem kell, megy ez magától is. Csak azon mulatok, hogy volt, aki tényleg azt hitte, hogy érdemes matektanárokkal számokról vitatkozni? De most komolyan... hát annyira röhögök. Ezek a fickók komolyan gondolták, hogy a tanárokat és a honfitársaikat tetszés szerinti (értsd végtelen=míg bele nem fulladnak a ki nem érdemelt luxuséletükbe) ideig szívatják? Cukor falatkáim. Abból is látszik, hogy megújításra szorul az oktatási rendszer, hogy nekik ugye diplomájuk is lett.
Más. Darvasit olvasok. A szívem facsarja ki. Annyira ért az íráshoz ez a fickó.
Amúgy legyen tavasz, bánom én, lehet forradalmi is, csak történjen valami, haladjunk, és csináljak végre valami értelmes dolgot. És kellene egy tetováló is.
Zene.