Nekem a szabadság az..

Játszani is engedd...

Tegnap szokásos havi ülést tartottunk, sajnos a szokásos eredménnyel. Másfél óra öntömjén lengte be a termet, tíz percben meg volt egy kis vita arról, mi a szabadság. Gofri kollegina ugyanis kirakott egy kis plakátfélét a suliban, készülve március idusára, amire a diákok felírhatják a gondolataikat.
Bridget eleve kiakadt, hogy erre nem kért engedélyt, mert azt a hirdetőknek is kell (????), de ez még hagyján, mert a legnagyobb baj szerinte az, hogy a mondat túl nyitott (sic!). A túl nyitott mondat esete Bridgettel.
Aztán arról is vitatkoztunk, miért jó vagy nem jó, hogy 16 éves korig van tankötelezettség. Ekkor már arra gondoltam, konkrétan orrba fogom vágni Joe-t, aki baromságokat beszélt, de nem tettem. Bridget viszont háromszor is elmondta, hogy mi TSB-vel nem tudunk semmit a valódi világról (???), szóval jobban tennénk, ha elolvasnánk az ő tudományos dolgozatát. Mivel három a magyar igazság, egy meg a ráadás, ha még egyszer mondja, akkor tényleg elkérem tőle, de ahhoz Coelhó Jánosnak is lesz pár szava, attól tartok.
Amúgy azt látom, rendkívül sok a korlátolt ember. Számukra az a szabadság, hogy megmondhatják másoknak, mit csináljanak. Kevés dolog van, amit ennél jobban utálok. Na de nyilván az a baj, hogy én is túl nyitott vagyok, és el tudok gondolni olyan világot, ahol a gondolatoknak és a véleményeknek helyük van.
Nekem a szabadságról most is, mint már annyiszor József Attila jut eszembe. A jó szó, a játék, a szabadság szülte rend. Érett fővel pedig senkinek nem volna szabad kibírni azt, hogy nem szabad. Különben is, mi a büdös élet volt 48-49-ben, ha nem szabadságharc?! És ki veszi a bátorságot ahhoz, hogy megtiltsa, mit gondoljon egy gyerek? Akár a szabadságról is.