Zen kert

Nem merem kiszámolni, hány hét van április végéig, amikor is befejeződik a végzősök szorgalmi időszaka, és lezárul a projekt, amit ugyan nagyon élvezek, de azért kicsit döcögősen halad. Kár, hogy Bridget ennyire megnehezíti a munkámat, de a legnagyobb kár, hogy a gyerekekét is.
Erre a hétre olyan sok munka jutott, hogy ettől, meg a reggelre érkező széltől olyan lett a világ egy kicsit, mint egy szép nagy hullám valahol Hawaii partjainál. A terv az, hogy rajta, és nem alatta húzom ki ezt a hetet, remélem, sikerül.
Egyszer láttam valahol egy miniatűr zen kertet. Arra gondoltam, milyen jó lehet vonalakat húzni a homokba. Ha lenne ilyenem, hullámvonalakat rajzolnék bele erre a hétre, aztán hagynám, hogy péntekre mind elsimuljon, és csak a mozdulatlan idő öröme maradjon meg. A fülembe súgott zennek ezek a hullámok adják a dallamát. Olyan a hangja, mint a hang drumnak.
Más nincs, a hétvége munkával telt, meg olvasással. Ez így lesz ma is, úgyhogy gyanús nekem, hogy a hétfő előreszivárgott vasárnapra.