Összetartozás

Állok a húsospultnál a Sparban, várom, hogy a mindig nyűgös, mindig kicsit flegma nő kiszolgáljon, miközben a henteseimre gondolok, a szívem csücskeire, akiket a költözés óta nem láttam. Hiányoznak. A kedvességük is, a törődésük is. A friss hús is. Végre megérkezik a nyűgös, flegma nő, mit kérek, sonkát is, húst is, morog, pedig alig van vevő. A sonkát még megkapom, a húsospultba átérve viszont megcsörren a telefonja, úgyhogy se szó, se beszéd, faképnél hagy. Igaz, előtte még odakiabál a kenyereket rakodó kolleginának, hogy Piroska!!!!, aztán lelép. Ez mondjuk még tőle is különös volt.
Piroska mosolyog, és mesél. Hogy most születik az unoka, és hogy szegény lány már reggel óta a szülőszobán van, persze hát nincs fogadott orvosa, ilyenkor sosem lehet tudni... Hirtelen egy ismeretlen közösség ismeretlen sorsfordító pillanatába csöppenve csak annyit tudok mondani, azt legalább meggyőződéssel, hogy nem lesz semmi baj. Piroska bólogat, igen, ő már imádkozott a gyerekért, én is bólogatok, klassz, de azért azt nem ígérem meg, hogy én is fogok. Nem jut eszembe. Aztán megismerkedem Piroska családjával, a fiával, a kismenyével (a kismenyem), a megfogadott szülésznővel, a vákuumfogóval, és a népi rettegés egyéb, születéshez köthető, archetipikus alakjaival. Húst azért kapok. Meg jókívánságot is.
A pénztárnál számomra ismeretlen fiatal lány ül, még nem láttam itt, pedig szinte minden nap idejárok. Ő is elmeséli, hogy a kolléganőjük mindjárt nagymama lesz, ők is egész nap izgultak, hogy mi lesz már azzal a gyerekkel. Ha még munkaidőben megszületik, akkor egy kicsit bent maradnak zárás után ünnepelni. Annyira mosolyog, hogy egy pillanatra megijedek, a végén meghív a hirtelen támadt családi érzésből fakadó ünneplésre.
Ezen a ponton a másik pénztáros lányka, ismerős egy kicsit, talán a sulinkba járt, mert most tanárnőnek szólít, odapenderül, és már át is térünk a nyelvtanulásra. Az én pénztárosom jövő hónaptól tanfolyamra fog járni. Szerintem jó ötlet-e. Megnyugtatom. Jó ötlet. Nyelvet tanulni mindig jó.
Aztán hazamegyek. Elég furcsa érzés, de biztató. Mindig van valami, aminek lehet örülni a sok rossz közepette is. Majd legközelebb megkérdezem, mi lett az unokánk.