Alvásmunka

Visszaszokóban vagyok az alvásra. Ez kétszeresen is ijesztő hír, mert egyrészt mert kiderül belőle, hogy az utóbbi években valóban keveset aludtam (még a saját elvárásaimhoz képest is), másrészt mert egyelőre még fel-felbukkan bennem a lelkifurdalás, amikor kialszom magam. Úton vagyok, inaséveimet töltöm az alvásműhelyben.
A feladat, az alvás, nem könnyű, hiába gondolja azt minden aludni képes ember. Velem gyakran előfordul például, hogy visszaeső alvásfóbiásként az elpocsékolt, haszontalan órákat számolva pánikba esem; mire nem lesz időm, mit nem tudok majd megcsinálni, belesűríteni a napba. Egy tevékenységfüggő, munkamániás ember szokványos gondolatai. Nehéz az addikcióktól egy csapásra megszabadulni.
Azon gondolkodtam ébredés után, nem kellene-e IA (Insomnia Anonymus) csoportoknak is működni a világ sok-sok pontján. Sziasztok, X vagyok, álmatlanságfüggő. Hiszen a nem alvásnak rengeteg biokémiai következménye van, és talán nem is mind áll olyan nagyon távol a mesterséges mennyországoktól.
Emiatt lehet az, hogy a nemalvásról leszokni meglehetősen gyötrelmes dolog, ráadásul a nemalvás valószínűleg egy szekunder addikció, rendkívül nehéz a primer függések kezelése nélkül megszabadulni tőle. A munkamániás, teljesítménykényszeres ember akkor is nehezen és keveset fog aludni, ha egyébként tudja, mert tapasztalja, a nemalvásnak a hatékony munkavégzés szempontjából elég súlyos következményei vannak.
Az biztos, hogy az álmatlanságfüggés legfontosabb kezelési módja, első lépcsőben, a környezetváltozás. Nem véletlenül írtak fel annak idején a jó doktorok az idegkimerült betegeknek ilyesmit. Súlyos esetben ez persze aligha segítség, komolyabb, életváltoztató döntésekre is szükség lehet, de ez már egy másik kérdés, és hát nem is vagyok orvos, se testé, se léleké, nem fogok tanácsokat osztogatni. Pláne úgy, hogy én se vagyok egy haladó alvó.
Aludni, már persze jól aludni, rémálmok, éjszakai felriadások, testi fájdalmak és egyéb zavaró tényezők nélkül, örömteli dolog. Ezt már megszerettem. Igaz, arról még nem tudtam leszokni, hogy ijedten számoljam ébredés után, hány órát is töltöttem alvással, de talán ha sikerül elülteti a gondolatot a fejemben, hogy az alvás is munka, kisebb lesz a rémület ébredés után. Az alváshoz, mint mindenhez az életben, türelem kell.