Az Élet Napja

Valamikor élni kellene, gondolom duzzogva minden egyes munkanapáthelyezéskor. Tényleg utálom ezt az ostoba és értelmetlen aktust, nem tehetek róla, zsigerből jön. Mert kinek hasznos, hogy egy fárasztó munkahét után még szombaton is dolgozni kell?
A folyamatosan termelő üzemeknek mindegy, a munkahelyek elég nagy része kényszerszabadságra küldi az alkalmazottait, de mivel az iskolások nagy része is kénytelen bevonszolni magát a suliba, az iskolás korú, esetleg amúgy ma nem dolgozó gyerekek szülei is szívnak, hiszen korán kel kelni, be kell vinni/küldeni a hisztiző gyereket a suliba. Jó, aki dolgozik, és pici a gyereke, annak hasznos ez nem kell a mamára, szomszédra bízni a kölyköcskét, de hogy ez a magyar lakosság hány százaléka, azt nem tudom, én olyan tíz százalékra tippelek.
A szolgáltató szektornak mindegy, ők szegények amúgy is 7/7-ben tolják, a hivatalok meg csökkentett létszámmal működnek mondjuk délig, így ügyfélforgalom gyakorlatilag nuku, hisz aki teheti inkább pihen, aki meg dolgozik, az úgysem ér oda.
Lesz viszont e helyett a szenvedő pszeudomunkanap helyett egy szabad hétfő, amikor én például végre tudnék ügyeket intézni, de a hivatalok zárva lesznek. Jó, persze, de klassz, lesz ez a négynappos hétvége, amikor a megfáradt magyar nép végre wellness hotelekbe utazhat (csak lóvéja nincs rá, de hát az ugyebár annyit is ér, aki nem tud kiszorítani magának egy kis tengerparti hosszú hétvégét), tipródhat a temetők előtti végeláthatatlan autósorokban, vagy élvezheti az esős napokat parányi paneljében.
Érdekes, micsoda óriási biznisz lett a halál is, mióta a magyar kormányoknak megszállottságává vált a képmutató vallásosság. Tömegek zarándokolnak a temetőkbe, sőt, jövőre már Nagypéntek is munkaszüneti nap, hát de jó, tényleg. Már látom is a lelki szemeim előtt a derék híveket, akik mind nagyon örülnek, hogy a böjt napján kizárólag Jézus szenvedéseire összpontosíthatnak. Gondolom, ez egy ilyen nagy igény volt eddig is, csak nem hallgattatott meg a könyörgés.
Félreértés ne essék, az ünnepek fontosak. A vallásos emberek számára pedig nagy könnyebbség, hogy van alkalom és keret megemlékezni a hitük számára nagy jelentőséggel bíró napokról, de miért kizárólag a katolikusoknak adatik ez meg? És ezt mint katolikus kérdezem.
Igen, értem én, hogy papíron a római katolikus közösség a legnépesebb Magyarországon, de a hitüket szigorúan gyakorlók biztosan nincsenek többen, mint a nem gyakorlók, az ateisták, a reformátusok, az izraelita hitűek, a buddhisták ésatöbbi. Nem érzem fairnek a megkülönböztetést.
Ha rajtam múlna, sose fog persze, de én törekednék az egyensúlyra, ha már. De mondok jobbat. Miért mindig a halál, a megbánás, a szenvedés körül forognak ezek az állam által meghatározott ünnepnapok? Miért nem tesszük egy kedves májusi péntekre az anyák vagy az apák napját? Vagy még inkább a gyereknapot? Esetleg lehetne egy un. Élet Napja elnevezésű ünnep is, amikor senkinek; se a boltosoknak, se a vasutasoknak, se az irodistáknak, de tényleg senkinek ebben az országban nem kellene dolgozni. Mindenki otthon maradna, szeretné a szeretteit, enne, inna, és megünnepelné az életét. Az Élet Napja mindig és kötelezően október második szerdájára esne, így nem kellene elutazni sehova, és az addigra mélyen a néplélekben gyökerező öröm és szeretet hagyományainak megfelelően illetlenség volna vitatkozni, gyűlölködni, másról rosszat mondani, ellenben családi vagy baráti körben palacsintát kellene sütni, és illene örülni az életnek. Ezt majd be is adom valami állampolgári törvényjavaslatba egyszer.