Idegen

Néhány nappal ezelőtt ősz lett. Emlékszem, álltunk Emmával az utcán, beleszagoltunk a levegőbe, és idén először, megéreztük azt őszt. Nem is tudom, mi az ősz, valami idegen, mint a téli hajnalok; a fűtés szénszaga a levegőben, a hűvös, élettelen levegő, a sötétben ébredés, az erőszakkal mozdított test, a visszhangos tér köztem és a világ között.
Fekszem az ágyon ébredés után - elhagyatott, idegen percek, gazdátlan, felravatalozott órák. Már fűtenek, tél lesz nemsokára, azt hiszem, valahány nap múlva Karácsony.
Sok évvel ezelőtt is ilyen idegen hajnalokra ébredtem. Hideg volt, dolgozni mentem, mosogatni más tányérjait. Idegen voltam a kihalt utcán magamnak, ahogy idegen vagyok most is.
Hajnalban kávét iszom, magamnak készítem, a felét hagyom kihűlni az asztalon. Majd este, ha hazaérek, kiöntöm. Cipőt húzok, kabátot veszek fel, megkeresem a sálam. Gondoskodom az idegen nőről, aki lettem.