Arany

A túl meleg, vénasszonyos nyár és az azóta megérkezett takonyszerű idő között hétvégén igazi, arany október lett.
Nem csak az időjárás; a barátságosan simogató, gondtalan napsütés miatt mondom ezt, hanem azért is, mert most hétvégén, a hétköznapi agybaj és lélekgyilkos világhírek között csillogó, meleg örömzárványokat adott nekünk a Teremtő péntektől vasárnapig.
Az ember nem szolgál rá se jó-, se balsorsára, annyira azért mégsem vagyunk talán fontosak, hogy egyenként okozzunk örömet vagy bánatot az égieknek, a mindennapokban csak amolyan ráadás a bánat is, az öröm is, ettől lehet az utóbbinak minden nehézség ellenére is felhőtlenül örülni.
A hibátlan örömmel teli péntek után a szombatot okos és barátságos emberek között töltöttem. A beszélgetés, a kirándulás, a borozás nemcsak jól sikerült, hanem valóban pihentető volt. Szellemi biztonság, mondjuk így. Fontos.
A vasárnap délelőtt meg tényleg olyan volt, mint a buborékok, amiket fújtunk: könnyű, szivárványszínű boldogság. Nem tudom, hogy van-e számbeli határa a barátságnak, én végtelennek érzem. Annyi sok kedves, okos, szép és szeretni való ember van. Szerencsés vagyok, hogy ilyen sok jut nekem belőlük ebben az életben.
A hajnali kelés, és a kinti hirtelennovember ellenére még bennem van a hétvége aranyvörös lélekmelege. Nem lesz könnyű hét, megint harcos, de talán sikerül megőrizni magamban mindazt, amit másoktól kaptam ajándékba ebben a három napban. Majd vigyázok.