A félreértések értelme és haszna

"...lemenni a bázisra, és ott végignézni, mi marad a lényegesből, és így eljutni a félreértések katasztrofális világtörténetében a félreértések értelméhez, de ugyanakkor a hasznához is, a félreértések értelme, gondolta a Tanár úr, és haszna, ezzel a címmel is ki lehetne adni az utolsó könyvet, amely, mielőtt az egyetlen erre érdemes ember elhajítaná a picsába, végre még tartalmazná az egyedül érvényes gondolat felvetését, miszerint nincs egyedül érvényes gondolat..."
KL

Hát igen, erről is mennyire kellene egy könyv, ha nem a Félreértések értelme és haszna címmel, akkor esetleg Félreértési kézikönyv kezdőknek és haladóknak, esetleg A világ félreértéseinek nagy atlasza, utóbbi nyilván keménytáblás, csak olvasótermi használatra a Kartográfiai Kiadótól, vagy valami berlinitől inkább, a németek ebben is megbízhatóbbak. A  gyerekkönyv részlegen volna Félreértések képekben óvodásoknak, a kamaszoknak puhatáblás, salátává olvasott Túl a szerelmi félreértéseken, az önsegítő könyvek közt a Hogyan ne értsük félre anyósunkat és a zodiákus jóslatait tavaszi napéjegyenlőségkor, a filozófiai szekcióban pedig Biedermann Izabella máig korszakalkotó félreértésfilozófiai alapvetése, a Félreértéseim Istennel.
De a viccet, miszerint a félreértésekről lehetetlen írni, mert csak félreértenék, hagyjuk a fenébe. Sajnos való igaz, hogy egyedül érvényes gondolat nincs, az emberi kommunikáció pedig ráadásul mindig esetleges, kimenetelére nézve mindössze jóslatokat tehetünk. Mint a jó Sherlock Holmes megpróbálhatjuk levonni a szükséges következtetéseket előzetes tudásunkra és tapasztalatunkra alapozva, de amint nem magunkhoz beszélünk, az eredmény bizonytalan: a megértésre nincs biztosíték, nem tudhatjuk, hogy nem értenek és nem értünk-e félre valamit.
Azt hiszem, bármennyire is szeretnénk, bármilyen szilárdan is hisszük, hogy vannak lelki társaink, és hogy mi magunk hibátlanul és egyértelműen fogalmazunk, felesleges azt feltételeznünk, hogy érthető, amit mondunk. Nem az. A félreértés mint olyan, a kommunikáció meglétének első pillanatától fogva evidensen adott.
Ezzel a belátással az élet kimenetele kétpólusúvá válik. Amennyiben nem akarunk félreértések tengerében élni, válasszuk az örök magányt, az örök némaságot, és soha ne kommunikáljunk embertársainkkal. Kizárólag instrumentális zenét hallgassunk, és lehetőség szerint kerítsünk magunknak egy kényelmes, félreeső barlangot valahol a hegyekben. Így halálunk ahogy életünk is, békés, félreértésektől mentes lesz.
Minden más esetben kénytelenek vagyunk együtt élni a félreértésekkel, amitől életünk csupa rejtély, izgalom, megannyi sértődés, vita, könny és békülés véget nem érő pillanatából áll majd össze. A félreértés, bár elő pillanatban ez talán nem evidens, a kommunikáció és a megértés motorja, az élet patchworkfelelőse, az erek rugalmasságának őrzője, a szívbillentyűk állandó karbantartója.
Ha nem remetének készülünk, szeressük a félreértéseket: segít megismerni a másik embert, de ami még ennél is fontosabb, segít megismerni önmagunkat.