Vissza

Visszaszerettem a péntekbe. A hétfővel szemben érzett olthatatlan ellenszenvem idén ismét a hétfő nulladik órákban testesül meg, ezzel szemben az idei nyolcadik (?) ideiglenes órarendembe a készítők csak három órát raktak mára, ráadásul korán is végzek, szóval a péntek visszaemelkedett  az értelmes napok közé. Esetleg így is írhatom: Értelmes Napok. Mint valami mozgalom, esetleg romantikus regénycím Austen nótájára oder az Apokalipszis Előnapjai.
Ebből is látszik, hogy talán nem itt kellene dolgoznom. mert nem jó dolog, ha az ember a hétvégéjét érzi csak értelmesnek. Na mindegy, addig is, míg nem találok másik állást, itt próbálom jól érezni magam. Azt vettem észre, hogy már néha tudok röhögni Bridgeten, meg az egész helyzeten, mert tudom, hogy mindaz, ami az iskolák többségében zajlik, teljességgel abnormális.
Tegnap megnéztem a terrorelhárítós videót, és azon kívül, hogy betegre röhögtem magam az egész mérhetetlen dilettantizmusa láttán, gyorsan elképzeltem egy hasonló őrültséget, csak nálunk. Bridget gyakorlóban, frissen frizurázva egyetlen pillantásával ártalmatlanná teszi a terroristákat. Valami ilyesmi.
De hagyjuk az abszurdot mára, péntek van, nyugalom, és előttem az egész hétvége, aminek nagy részét szigorúan pizsamában töltöm el, és annyit olvasok, amennyit csak lehetséges. Szeretem a pénteket. Saját napomnak tekintem.