Hideg

"Fosztja az ősz a fákat."

Nincs már bennem bosszú, csak ez a hosszúra nyúlt, kíméletlen, hideg ősz. Halálokat álmodok. Halvány fényben hullik le a világról a sok ruhátlan test, falevelek, száraz ágak, régen volt, nyári virágok elszáradt szirmai. Áznak az esőben, megbújnak a bokrok alatt, fáznak, bomlanak, két hónap múlva föld színe lesz mindnek. A föld gyűjteményes szín. Belemosódik minden, ami valaha sárga, vörös vagy zöld volt.
Kályhát cipelnék magam is, ha volna hozzá karom, takarót varrnék, betakarnám vele a földet, meleg dunyhát terítenék ránk, vizet forralnék teának. Az ősz nem gonosz, nyilván az idő sem, csak a húsnak nem barátja. Azt hiszem, ma délután majd összegyűjtöm, és fiókba rakom inkább a leveleket, itatós közé préselem a perceket, legyen emlék a színes pillanat mind. Ha lesz időm, csokrokat kötözök belőlük a téli fákra, aztán ha egyedül vagyok, majd a szobából nézem, milyen jó, hogy nem hullanak le a fákról a levelek sosem.