Bátor

Van a bátorsággal kapcsolatban egy jó, meg egy rossz hírem. Persze, ahogyan ez már általában lenni szokott a fontos dolgokkal kapcsolatban, a jó és a rossz hír ugyanaz. A bátorsággal kapcsolatban például az, hogy ez egy magányos műfaj. A rossz hír, hogy lehet ugyan valakit bátorítani, de  a döntést mégiscsak egyedül kell meghoznia. A döntés pillanatában az ember mindig egyedül van. A jó hír viszont az, hogy ettől aztán minden bátorság saját érdem. (Lásd a végén az ember mindig egyedül van.)
Nem hőstettekről beszélek most, nem választható hősi halálról, nem csodás dolgokról: a hétköznapokról, a mindennapok bátorságáról.
Szerencsére nem vagyok súlyos beteg, nem lebegek élet és halál közt, mégis úgy hozta az élet, hogy elég gyakran kell egy bizonyos műtő előtt várakoznom. A dolog ilyenkor úgy zajlik, hogy eljön az emberért egy kedves beteghordó, aki ebben az odafelé menő állapotában nem hordja, egyszerűen csak kíséri az embert műtőig. A beteghordók munkaköri leírásuknak megfelelően jókedvűek: sokat mosolyognak, feszültséget oldanak. Van, amelyikükkel már többször találkoztam, velük a családról csevegek. Rövid séta a kihalt, csendes folyosón, aztán a nehéz, zöld ajtópár mögött már a műtők.
De az ajtón belépve nem azonnal a műtőkhöz érkezik az ember, van ott egy amolyan zsilipszerű kis helyiség. A beteghordó elbúcsúzik a fotocellás ajtó előtt, sok szerencsét kíván, itt kell várni, mondja, és elmegy.
A zsilipben teljesen egyedül van az ember, kicsit olyan, mintha ítélethozatalra várna: előtte a műtők, mögötte a kórtermek sora. Kietlen, magányos hely, de valami bölcsesség okén ebben a pici, hideg, fémtiszta, néma helyiségben meghagytak az átépítők egy ablakot. Egy ablakot, ami a hegyre néz.
Az ember ott áll, a nő mármint, mert itt csak nőket műtenek, és pontosan tudja, hogy most akkor még el is mehetne. Visszamehetne a szobába, összecsomagolhatna, és hagyhatná ezt az egész élet nevű vergődést a fenébe. Tudja, hogy ez egy döntési helyzet, és hát nem is tudom... nézi azt a hegyet, nézi nyáron a hőségben perzselődő faleveleket, ősszel meg az ezerszínű életet, és egyszerűen csak bátor lesz. És amikor már bátor, akkor valaki kijön érte, ő meg besétál a műtőbe.
A mai zene a Brave Baby. A nevük miatt, meg azért is, mert olyan jó kis élettel teli zene ez. Az élethez meg, mint tudjuk, elég sok bátorság kell.