Példa

Ma, amikor szinte már mindenki befeküdt a Magyarországon eluralkodó és mindennapossá váló: majd megoldjuk okosba, csak ki ne derüljön,  csak meg ne tudja senki, majd elsimítjuk valahogy stb módszertani bordélyházába, üdítő és példaértékű mást látni.
Nem fogok konkrétumokat írni, mert mindez sajnos bárhol és bármikor megtörténhet ma.
Szóval van egy (vagy épp sok) klassz ügy. A klassz ügyekért dolgozó szervezetek projektjeit kicsit megversenyeztetik, legyen szavazás, és legyen egy kis jutalom. Nem csilliók, dehogy, csak még egy kis segítség a klassz ügyek érdekében azoknak, akik amúgy is jót tesznek. Szépen el is indul a szavazás, de egyszer csak beüt a krach: valaki valamit egy kicsit rásegít, kilövi az ip címet és ráköt a szavazásra egy robotot. Nem szép dolog, sőt, pláne ilyen ügyek esetében, de az emberek gyarlók blablaba. Nem ez az érdekes. Amikor az egyik klassz projekt gazdája jelzi, hogy valami nincs rendben, akkor egyrészt az ő szavazataikra is rákötnek egy robotot, amitől amúgy depláne hányingerem van, mert ez már tényleg szemétség, másrészt az egész ügyért felelős társaság azt mondja, legyenek szívesek kussolni a dologról. Merugye az ügy. Vagy én nem is tudom, van-e indoklás.
Az egész onnan gyomorforgató, hogy amikor a klassz projektek ezen gazdája nyilatkozatot tesz közzé, hogy innentől fogva ők köszi, de kiszállnak az egészből, és ha nyernek valamit, azt felajánlják egy másik klassz projekt gazdáinak, akiknek a munkája egyrészt tetszett nekik, másrészt akiknek nyilvánvalóan nem volt lehetősége nagy szavazói bázist megmozgatni, akkor mi a reakció? Hű, ez igen, ez felelős döntés, gratulálunk? Nem. Akkor elhangzik az, hogy a tisztességes, átláthatóságért és a felelősség vállalásáért, a társadalmi közömbösség ellen küzdő szervezet nyilván kommunikációs előnyt óhajt ebből kovácsolni.
Halljuk ezt? Aki nem eltusolni akar, aki konzekvensen transzparens, aki nem adja a nevét semmiféle morálisan aggályos dologhoz, annak hátsó szándékai vannak. Mondja ezt egy olyan szervezet képviselője, akinek az a munkája, hogy transzparens, társadalmilag értékes projektekre szánt pénzekről döntsön, vagyis nem valami velejéig romlott, korrupt szervezetről beszélek.
Megmondom, szerintem mi van. Én azt látom, hogy ha nem vigyázunk, ha nem vagyunk résen, a korrupció, a kiskapuk, a csak egy picit csalok a jó érdekében (vagy a saját érdekemben, hisz mindenki ezt csinálja) láthatatlanul a bőrünkbe ivódik.
Hihetetlen büszkeséggel tölt el, ahogyan az a szervezet reagált a dologra, akikkel évek óta együtt dolgozom. Ők a példa. Azt, hogy mi a jó, meggyőződésem, mindenki érzi odabent. Nem kellene annyira elkurvulni, hogy fel se tűnjön, az ember már szét is tette a lábait a közönynek.