Alternatíva

Ma reggel két dologgal is találkoztam, ami miatt most az anyaságról írok. Az egyik egy nagyon szimpatikus blogger, Bihari Viktória facebookon olvasott néhány gondolata. Szép írás, átgondolt, megharcolt. A másik egy fénykép, ami nem anyáknapi, nem is ma készült, de miskolci ismerőseim vannak rajta egy fiúval, aki nem vér szerinti gyerekük, mégis van a gyerek és köztük valami egészen szoros, szavak nélkül is világos és fontos kötelék.

Elég sok dolog eszembe jutott, amiről írni kellene az anyasággal kapcsolatban, de nem tudom, mindenről érdemes-e. Például nem tudom, kell-e arról írni, hogy mi nem szerettük egymást anyámmal nagyon sokáig. Tényleg úgy van, rengeteg oka lehet, amiért egy anya-gyerek kapcsolat nem működik jól. Én például egészen elviselhetetlen csecsemő, idegesítő kisgyerek és az érzelmeit kifejezni képtelen, meglehetősen hideg kamasz voltam, anyámnak viszont ott volt az imádó és imádott első gyerek, meg a meleg és puha kicsi. Nem mindig fér bele az életünkbe a nehéz érzelmi munka, anyám pedig akkoriban talán nem érzett ehhez kedvet.

Bár tűnhet úgy, hogy most szemrehányok, ez nem így van. Szerencsés vagyok, mert ha anyám nem is, apám szeretett gyerekként is. Őt nem zavarta a szavak hiánya, hiszen maga sem volt jártas az érzelmek kifejezésében, így mindketten megelégedtünk a szeretet valamiféle intellektuális leképeződésével.

Furcsa dolog ez, valahogyan elvárás lett (és itt az elvárás szó nem túl pozitív), hogy az anya nem csak biológiailag szerető és meleg, hogy törődik a gyerekével, hanem hogy stabil érzelmi hátteret is ad, hogy önfeláldoz és egyáltalán mindent tud, és mindent akkor, amikor a gyereknek erre szüksége van. Aztán az anyák elolvasták Freudot, meg még pár pszichológust, esetleg már nem csak a ház körül, hanem valami munkahelyen is dolgoztak, és kezdték magukat egészen szarul érezni, mert sehogy se ment nekik ez a szuperwoman színvonal. (Nem mindenki olvasta Feldmárt ugyebár.)

Az lehet itt a bökkenő, hogy az anya az nem egy szakma, nem egy bekapcsolható funkció vagy letölthető app, ami kizárólag a tolófájásokra aktiválódik. És igen, persze, hogy vannak egészen csodálatos és egészen szörnyű anyák is, és nyilván meg lehetne fogalmazni egy ilyen anyasági kiskátét, hogy milyen az ideális, meg hogy csak így és nem másképp, de ez egyrészt ostobaság volna, másrészt meg nem is ez a lényeg. Mert tök klassz dolog, ha van egy jól működő anya-gyerek kapcsolat, ha minden stimmel, de azért az emberi kapcsolatok általában nem automatikusak.

Arra gondoltam egyébként, hogy az emberek jelentős részének életében nem az anyai kapcsolat a leginkább segítő, a leginkább támogató, de ha szerencsénk van, akkor akad valaki, vagy akadnak valakik, akik mellettünk állnak. Nem tudom, lehetne őket alternatív anyáknak is hívni, de ez egy nem genderspecifikus funkció, hiszen lehet valakinek az alternatív anyja férfi is, esetleg nála fiatalabb vagy közel egykorú ember, aki megfelelő érzelmi támogatást, szeretetet tud neki nyújtani.

Én például elég jól tudom, hogy nem mindegyik gyerekemnek vagyok tökéletes anyja, viszont néhány fiatalnak tudok működőképes alternatív anyja lenni. Hiba a gépezetben? Biztosan nem. A biológiai anyaság vagy apaság biológiai szükségszerűség. Egy másik ember támogató szeretete viszont tanulás és érés eredménye, és mindig kétoldalú dolog. Ma az anyai virágcsokrok mellett talán minden olyan embernek érdemes volna egy gondolattal adóznunk, aki valahol, valamikor támogatást nyújtott nekünk az úton: minden alternatív anyánknak vagy apánknak, illetve bárkinek, aki segített nekünk azzá válni, akik vagyunk.