Délután

Pedig annyiszor elmondják az embernek, és aztán ő maga is önmagának,  mégis milyen nehezen érti meg azt, mi a fontos.

Az utóbbi napokban azon gondolkodom, hogyan is kell jól élni; na nem anyagi értelemben, hanem a jóság eredeti értelmében. Jól, helyesen, magunk és a világ számára jól: mindkettőben a legkevesebb kárt okozva. Nem hiszem, hogy Ferenc véletlenül választotta az idei évre az irgalmat. Megragadt a fejemben Horányi Özséb félmondata a vele készült riportból: Jelen van-e az irgalom? Fontos kérdésnek, fontos megvizsgálandó dolognak tartom ezt, mert azt hiszem, a jónak mindenképpen köze van az irgalomhoz.

Világos, homokszínű délután volt ma. Aludtam. Az éjszakai halottakkal teli álmomhoz képest a délutáni pihentető és hűvös volt. Néha csak ennyire van szükség, egy ilyen egyszerű csendre, egy kényelmes, kapucnis felsőre, egy takaróra, és már nem is kell akarni az alvást, csak át kell gázolni a sekély vízben a szemben lévő szigetre. Ha irgalmas vagyok önmagamhoz (leveszem a melltartóm például és kikapcsolom a telefonom), akkor az idő is irgalmas hozzám - nem zavar, ha múlik.

Nicolas Jaart és Nina Simone-t hallgatom, és azt képzelem, ma jobban értem a világot, mint tegnap. A zenészekben szinte mindig van irgalom.