Szombat

A szombat mindig jó nap, de ahogy közeledik a nyár, még a szombatok is egyre kellemesebbek. A munka nem fogyott még el, de nem is  a munkával van a baj év közben sem, hanem... hát a  fene tudja, mivel van baj. Lehet, hogy velem.

Olyan szép idő van, hogy vízhez vágyom. Ha kitart a barátságos nyár jövő hétig, majd üldögélek egy órát a Dunánál. Nézem, hogy úszik el az idő a folyó hátán. Ugyanis nincs még dinnyeszezon.

Hirtelen lett év vége, már alig maradt használható, tanulással tölthető tanóra, ráadásul három vizsganap is van. Ez az év vége sehogy sem tud mostanában jó lenni. Én azt gondolom mindig, az utolsó pillanatig érdemes az időt tanulással tölteni, ehelyett vergődés van. Nemcsináljuunksemmit. Csak hát a semmittevés az egy művészet, az nem egy ilyen majdleszvalahogy dolog.

A következő három hétben mindenesetre nagyon sok munkám lesz, úgyhogy társasági élet tekintetében aszketikus hetek következnek. Ez alól csak a jövő hét vége kivétel, amikor a pestiális városba utazom, és azt remélem, lesz alkalmam minél több barátommal találkozni.

Más nincs, szépen süt a nap, és zenét hallgatok. A szombat reggel mindig olyan, mint egy óceán fölé hajló szirt. Innen nézve az élet végtelen és békés.