Kijárat

Kicsit konkrétabbra gondoltam, mondta a feladvány kiötlője a kép láttán, mármint, hogy konkrét bejáratra gondolt, kapura, ajtóra, ilyesmikre, és bevallom, én is konkrétabbra gondoltam, aztán nem az lett. Sőt. Bejárat és kijárat is lett egyszerre. Ilyenek a képek. Mint a macskák, nagyjából azt csinálják, amihez kedvük van.

Amennyire elegem lett hétvégén a kortárs magyar irodalomból, annyira megleptem magam azzal, hogy most mégis Jászberényi Sándor novelláskötetét olvasom. Azt gondoltam, csak belelapozok, aztán ha tetszik olvasgatom, ha nem nem. Végül kijárat lett; mondanám, hogy amolyan privát Narnia, de lehet, hogy ez nem a legszerencsésebb hasonlat egy haditudósító prózájával kapcsolatban. Ettől függetlenül mégis. Szeretem, hogy még véletlenül sem hasonlít semmire, amit mostanában olvastam.

Majd utánaolvasok annak is, ki ez a pali, de most csak a képeit néztem meg a neten. Elég ijesztőek. Nem egy tipikus bölcsész na. Majd azért elolvasom pár cikkét is, de végeredményben most úgysem az újságírói teljesítménye érdekel, hanem a novellái.

Más. Kicsit kényszeresnek érzem magam, hogy állandóan az időjárással foglalkozom, de elég bizarr napok követik egymást. Mondjuk, ha Hawkingnak igaza lesz, és száz év múlva a Földről úgyis le kell lépnünk, akkor úgyis mindegy, írogatok-e arról, hogy ma megint késő őszire váltott a reménytelenül erőlködő tavasz. Persze egyébként is mindegy, nem lehet ezzel mit tenni, már nem is gondolok arra, hogy el kellene tenni a téli lábbeliket.

Az ide-oda ugrándozó évszakok, meg a fizikus pesszimista jóslata persze nem hagyható figyelmen kívül, egyelőre mégis inkább azzal foglalom el magam, ami jólesik. (Stresszmentes zóna.) Most már csak aludni kellene valamikor, mert arra valahogy mindig tök kevés idő jut. De reggel legalább jógáztam egy kicsit.