Végjáték

És amikor azt gondolod, hogy ennél szarabb már nem nagyon lehet...
Holnap ballagás, a szorgalmi időszak szinte véget is ért, de legalábbis elég jelentősen átalakulnak a napok, és a megérdemelt pihenés helyett belecsapunk abba, amit bizonyos szekták Az Utolsó Hetek Őrületének neveznek. Ilyenkor hiába nem tartunk már órát a végzősöknek, helyette a létező összes lyukas órát (meg a péntek délutánt) kitöltik a csodálatos vizsgaügyeletek. Aztán délután vizsgadolgozatokat javítunk, majd elkezdődnek a szóbeli vizsgák és egyéb felemelő feladatok. Megkönnyebbülésről tehát szó nincs.
És ha mindez még nem volna elég, akkor jön Bridget, és kijelenti hogy akkor ezentúl a vizsgaügyeletben az ügyelő tanár nem ülhet le, mert így akkor majd a diákok nem tudnak csalni. Tényleg kellene ennek a nőnek egy csőcsere a fejében, mert bent maradt valami a hatvanas évekből. (Az iskolában például le van tiltva a gépekről a Facebook, hogy a gyerekek ne használják nap közben. Nem mondok semmit a 21. század technikai lehetőségeiről inkább, de azért világos, hogy az okos telefonok világa rejtve maradt előtte. Egyszer kérdeztem a rendszergazdát, szerinte miért van ez így, de ő is azon a véleményen volt, hogy beakadt valami valahol, és alaposan be is szorult.)
Más. Lassan befejezem Márton László Hamis tanúját, próbálok nem felröhögni kínomban percenként, de nehéz. Az ember túl jól tud mulatni a saját nyomorúságán. A tanulság mindenesetre azt hiszem az, hogy nem lehet kussolni, mert a végén borzalmas dolgok történnek velünk és másokkal is. Ha nagyon fegyelmezett vagyok (??) Jászberényi könyve még belefér a 2016-os zárás előtt. Meglátjuk.
Más nincs. Sokat kell dolgozni most két hónapig, de akkor is lesz pihenés, meg barátkozás, meg alt-J. A végjátékban kell legyen játék is.