Munkahegy

Nem is olyan régen azt olvastam az álmatlanságról, hogy az valóban betegség. Persze nem emlékszem, hol olvastam, úgyhogy ez most akkor vagy igaz, vagy nem; a forrás hiányában nem lehet megítélni az elgondolás igazságtartalmát. Meg nem is fontos, mer ha betegség, ha nem, nem aludni nem jó. Mennyi nem egy mondaton belül. Az ember tagadó lény.

Megint kevesebbet alszom, mint kellene, pedig fáradt vagyok estére, most a sok munka miatt kattog a fejem percekig, amitől ideges leszek, és még kevésbé tudok elaludni. Jászberényi miatt az jut néha eszembe, mégiscsak le kellett volna lőni, aztán inkább nevetek, ami (szerintem) jó jel. A gyógyulásé.

Iszonyatos munkahegyek vannak, az orromig sem látok tőlük. Munkaköd, írhatnám, de sokkal betontömbök. Mára valahogy megkopott bennem az optimizmus, és már nem vagyok benne biztos, hogy ha minden nap egy kicsit elhordok belőle, egyszer csak elfogy ez a hegy is. Inkább mintha tonnákat lapátolnék odébb, aztán mégsem látszik semmi eredmény. Mindegy. Talán egyelőre csak bent állok a völgyben.

Más nincs, ma estére kitalálok valamit, hogy el tudjak aludni rendesen. Elmaradásaim vannak ebben a tekintetben is. Közben a világ egyre kevésbé aggaszt. Szerintem ez jó hír.