No stress zone

Tekintettel az érettségi vizsgák megkezdésére, és a tényre, hogy ma nem ügyelek, a mai napomat stresszmentes övezetté nyilvánítottam. Ez persze elég merész vállalkozás, mert a munkahelyemre mindentől függetlenül be kell mennem, sőt a NAV-hoz is benézek, mert ki kell derítenem, hogyan is kell az adóbevallást intézni most, hogy már borítékot sem küldtek. Hátha azért megcsinálják nekem. Boldoggá tennének (vö. heti boldogságprojekt).

Persze az is lehet, hogy az egész hetemet stresszmentessé nyilvánítom. Ez kicsit erőszakos szó, érzem én, mint valami kinyilatkoztatás, de hát ismerem magam, ez nekem csak nagy elhatározással megy. Ez a hét mégis ilyen lesz, békés és örömteli. Egyrészt ezen a héten nem ügyelek sokat, másrészt intézményesített keretek közt jut idő a sétára, ráadásul ezen a héten sok baráti találkozó lesz, megyek kvízre, sok év óta végre összefutunk kedvenc biológusunkkal, sőt, ha minden igaz, Mihállyal is sikerül egy helyen lennünk egy időben, és lesznek itt barátok messziről, no meg itt lesz BH is megint.

Nem nagyon tudok ennél kellemesebb hetet elképzelni ebben a pillanatban.

Amúgy arra a meglepő következtetésre jutottam, hogy egyszer minden munkát be fogok fejezni, ha szép szorgalmasan beosztom, és minden nap dolgozom valamennyit. Ugyanez vonatkozik az olvasásra is. Kellemes gondolat.

Más nincs. Azon kapom magam, hogy örülök a hétfőnek.